The road so far... V.

Szeptember 03 – 09.

Ez a hétfő is elindult, 10-kor kezdtem. Anyuka lelépett Emmával én meg maradtam a másik kettővel. Egész jól elvoltak, játszottak, anyuka dél után nem sokkal vissza is jött, majd gyors ebéd, aztán elmentünk megnézni először a kölykök suliját, majd az új pom-pom helyet, ahova minden pénteken járni fognak a lányok. A suli közel van, egyszerű, de a másik hely kb. fél óra kocsikázás és a városon belül kell kanyarognom jobbra-balra. Próbáltam memorizálni az utat meg figyelni, de egyszerűen lehetetlenség koncentrálni, mikor három ördög ordít, visít és rugdossa az ülést. Plusz odafelé az autópályán mentünk, hazafelé meg már össze-vissza a városon belül. Otthon nekiálltam a vacsinak (marha stir fry+rizs+saláta). Nem sokkal később megint rájuk jött az 5perc, annyi különbséggel, hogy náluk ez sajnos nem 5percig tart :S Time out (sarokba állítás), kiabálás, sírás következett, majd anyuka angolosan távozott egy sétára, én pedig kezdhettem a fürdetést ismét egyedül. Jack viselkedett úgy ahogy, a lányok… én komolyan mondom azt hittem, hogy a lányokkal sokkal egyszerűbb lesz majd, de meg kell mondjam visszasírom a „fiaimat”. Nagy nehezen elrendeztem őket, anyukával átvettük a heti programot, aztán kicsit kiszellőztettem a fejem, beraktam egy filmet és csucsu.

Kedden végre valahára megkezdődött az iskola! Jaj, te jó Isten, hogy én mennyire vártam ezt a napot! Reggel 7.30-kor nekem is kelnem kellett, hogy lássam a reggeli „rutint”, mert majd néha nekem is kell őket vinnem, ha apuka túlórában dolgozik, és hogy elmenjek én is velük a buszhoz, megismerjen a sofőr, mert én fogom majd őket felvenni délutánonként. A buszmegálló az utca végén van, pár perc séta. 9körül be is gurult szépen a kis sárga busz már félig megrakva pulyával (szabolcsban a gyerek), a mieink is szépen felszálltak, bemutatkoztam a sofőrnek, hogy majd én fogom őket felvenni, aztán haza.

:)

Peti áll a ház előtt...

Mára terveztem berakni a pénzt a bankba meg levásárolni 2 utalványt, de apuka valahogy elfelejtett szólni, hogy ma nem dolgozik és bizony a kocsira ne számítsak, mert megy el vele. Így ugrott az egész aznapra tervezett dolog, úgyhogy csak neteztem, filmet néztem, lustultam. 2.30-kor nekikezdtem a porszívózásnak, rendet raktam, vacsit előkészítettem és 3.45-kor elindultam a buszmegállóba. Apuka mondta, hogy 4körül várható a busz, de menjek korábban eleinte, míg be nem áll a menetrend. Nahát én vártam, vártam és vártam, de sehol semmi. Egy busz elhajtott előttem, de nem ők voltak, majd egy anyuka szólt, hogy a lánya üzent, hogy még csak most szálltak fel a buszra. Ekkor már 4.15 volt. Erre pár perc múlva befutott apuka, hogy mi van, még mindig nem jöttek? Mondom ja, aztán hazaküldött, hogy csináljam a vacsit, majd ő várja őket. Végül 4óra helyett majdnem 5-re értek haza, és hát nem mondanám, hogy valami nagy lelkesedéssel lettek volna. Nem igazán újságolták, hogy hogyan telt az első nap az iskolában, de helyette hozták a szokásos formájukat és mind megőrült. Apuka persze elkezdett kiabálni, de nem igazán hatotta meg őket, így elugrott a boltba. Pont a legjobb pillanatban ért haza, ugyanis így hallotta, mikor belépett az ajtón, hogy Emma azt mondja nekem, hogy én nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon, mert ez nem az én házam. Ezt azért, mert rászóltam, hogy ne pakolja ki és hajigálja a dvd-ket, mert az nem játék. Apjok leszúrta ezért rendesen és egész este rám se mert nézni a kiscsaj. Aztán mondta, hogy a jégkrémből a lányok nem kapnak, mert rosszak voltak, de ha bocsánatot kérnek, akkor nem gond. Így is volt. Jilllian abban a szúrásban kibökött egy sorry-t, ami egyébként semmit nem ért, Emma meg nem válaszolt senkinek, bocsánatot sem kért, de mégis kapott a jégkrémből. Ez aztán a nevelés, kérem! Azt hittem a fejem a falba verem. Még ő volt megsértődve és ezért nem szólt hozzánk. Összetakarítottam utánuk, majd megjött anyuka is. Mondta, hogy nem kell fürdés, így gyorsan rájuk húztam a pizsamát. Emma viszont még mindig meg volt sértődve, rám se nézett, oda se jött. Így foglalkoztam a másik kettővel. Bementünk a szobájukba és játszottam velük kicsit, társasoztunk meg nevetgéltünk, Emma meg csak ki-be rohangált a szobából, hogy ő is akar játszani. De ezeket csak az anyjának mondta sírva. Sírva rohangált, csapdosta az ajtót, vinnyogott, vergődött. Hozzám egy szót se szólt, csak ránk nézett, aztán elrohant az anyjához, megint vissza, megint az anyjához. Már simán nyakon öntöttem volna egy vödör vízzel, de komolyan. Mit képzel magáról a kis taknyos??!! Vergődik nekem, visszabeszél meg sérteget, utána meg még ő van megsértődve??!! Végül nagy nehezen anyuka ráadta a pizsamát és odajött hozzánk, de fúú, legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra. Általában lepereg rólam amiket mondanak, de pont tőle nem vártam volna ezt.. na mindegy. Kb. 7-től 8.30-ig társasoztam velük, azt hittem helyben öngyi leszek! Apuka meg anyuka kérem szépen ott heverésztek, pihengéltek a kanapén! Csodák csodájára, azért 8.30-kor odajött anyuka és szólt nekik, hogy menjenek, igyanak tejet, fogmosás és alvás, én pedig fogtam magam és végeztem. Zuhany, hajmosás, film, csucsu.

Még este megkérdeztem apukát, hogy szerdán reggel is keljek-e fel és menjek-e velük megint, de mondta, hogy nem kell, így 9-9.30-ig aludtam. Skype, reggeli, kávé, aztán 11.15-kor elvittem apukát az állomásra, utána megkaptam a kocsit. Elmentem szépen Westfieldbe, mert táskát akartam venni a hétvégére, de nem találtam sehol, így csak gyorsan átfutottam a kínálatot :) Mire végeztem, olyan szakadó eső volt, mintha tényleg dézsából öntenék, nem is tudtam még a kocsihoz sem eljutni. Csak álltam az ajtóban, eszegettem az Auntie Annie-ben vásárolt isteni sós és fahéjas mini pereceket, aztán mikor kicsit alábbhagyott, uzsgyi a kocsihoz, utána bank és haza, mert 2.30-tól meló. Gyorsan összepakoltam a házat, elrendeztem a lányok pizsamás fiókját és 3.45-kor indulás a buszhoz. Megint késtek, de most csak kb. 20percet. Otthon egy kis snack, aztán elkészítettem a vacsit (hot dog, sült krumpli, saláta). Úgy ahogy ettek belőle, aztán menni akartunk biciklizni, de pont megjött anyuka és a kocsit vissza kellett vinnünk az állomásra. Plusz megkértem, hogyha lehet, akkor menjünk már el megint az új pom-pom helyre, mert jó lenne legalább még egyszer látni az útvonalat, főleg hogy 2féle módon mentünk először. Mondta, hogy persze nem gond, és egy útvonalon mentünk, ahogy szerinte a legkönnyebb lesz majd, én pedig jegyzeteltem a biztonság kedvéért. Memorizáltam, megjegyeztem, nem nehéz. Na visszafelé nem tudom mi történt megint, de mint akit megszálltak.. Jillian üvöltött, mint a sakál. Én nem is értem anyuka, hogy tud így vezetni, csoda, hogy még nem mentünk neki valaminek. Egyszerűen lehetetlenség koncentrálni, én már rég kiraktam volna őket az út szélére! Haha, nem nem, csak viccelek, de az viszont komoly dolog, hogy így nem lehet odafigyelni a vezetésre. Kis idő után Emma is rákezdett én meg azt hittem, hogy menten agyvérzést kapok :S Otthon fürdés, hajmosás nekik, aztán végeztem.

Mivel apuka rendezi a kölköket reggel, így csütörtökön nyugisan aludtam 11-ig. Vagyis aludtam volna, ha a „kertészek” (azért idézőjelben, mert olyan gyatra munkát végeznek, hogy én nem nevezném őket annak) már nem reggel 8óta zúgtak volna a fűkaszával a fülembe az ablakom alatt :@ Apuka elment munkába, én meg nyugisan összekapartam magam. 2.30-tól meló: megint rendrakás, előkészítettem nekik a snack-et és 3.45-re megint a megállóban voltam. Megint késtek, de már csak 15percet. Lesz ez jobb is ;) Utálok ott állni és várni, főleg hogy akkor pont favágók csinálták a dolgukat az út túloldalán és egyfolytában vizslattak, hogy mit állok ott a sarkon, mint fax a lakodalomban. Végre megjött a busz és elindultunk haza, közben Emma benyögte, hogy elhagyta a buszos kártyáját. Szuper mondom, akkor menjünk haza. Egy kis snack, egy kis vergődés, egy kis bünti.. csak a szokásos, aztán vacsi (tészta), amire anyuka is befutott. (Ő nem evett, mert hogy fogyózik. Az viszont nem baj, hogy rakjam el neki a maradékot, és másnap elviszi ebédre.. no komment!) Utána elmentünk biciklizni, de már tökre utálom, mert Emma olyan lassú, hogy komolyan mondom agybajt kapok tőle. A másik kettő is, mert ugye azok meg nem húzhatnak el csak úgy, szem előtt kell lenniük, és mindig várnunk kell Emmára. Az egyik ház locsolójánál ismét megfürödtek, anyuka meg csak röhögött rajtuk. Hát nekem valahogy nem volt olyan vicces, ugyanis rám várt a feladat, hogy majd letakarítsam őket. Egész úton ment a vergődés, a kiabálás, alig vártam, hogy hazaérjünk. Otthon csináltam gyümölcssalátát Jack-nek meg Jiji-nek. Emma épp nagy vergődésben volt, de anyuka jutalomként elvitte magával a Starbucks-ba. Én kivittem a másik kettőt az elő udvarra, játszottak a szomszéd kislánnyal, majd mikor anyuka meg Emma hazaért, a kiscsaj megint kiverte a hisztit. Akkor pont azért, mert ő nem tudott már játszani a szomszéddal, mert az bement, mire ő hazaért az anyjával. Na kérem, ez a vergődés egész pontosan este 7órától 9.15-ig tartott!! De úgy megállás nélkül. A másik kettő már ágyban volt nézte a tv-t, meg olvastam nekik mesét is, és Emma persze ezért is ki volt borulva, hogy ő nem hallotta a mesét. Mondtam neki, hogy ja, hát máskor nem kéne vergődni egész este, és akkor nem maradna le a meséről. Nem vagyok híve a verésnek, de ennek a gyereknek akkor éppen elkelt volna egy-két csatt a popsin. Nevetséges volt már ahogy erőltette a sírást, meg úgy az egész. A nyakamat rá, hogy a végén már fingja nem volt miért is kezdett el vergődni.. Én meg legszívesebben rohantam volna széllel versenyt, annyira elegem volt már belőle. Egy dolog viszont feldobta és feledtette velem az egészet. Mégpedig a Jess-szel való sms-ezgetés a hétvégi buliról, konkrétan a Hotel Empire tetőteraszán :)

Péntek reggel már 8-fél 9-kor fent voltam, mert a szokásos kiabálást megspékelték az ajtóm nyitogatásával is. Próbáltam nem figyelni rájuk, de nem igazán ment. Később elvittem apukát az állomásra, majd továbbgurultam egy közeli plázaszerűségbe, de ki voltam/vagyok akadva, hogy itt nem lehet kapni egy normális táskát! Mind csúnya, ódivatú, ami árban jó lenne. Persze találni, azért ami fűlik a fogamhoz, de az 100$-nál kezdődik :) Minden létező boltot ott körbejártam, még az Old Navy-be is benéztem, ahol az eladó fickó tök aranyos volt, egyből ráharapott az akcentusomra. El jópofiskodott ott nekem, aztán mondta, hogy legközelebb majd őt keressem és ad kedvezményt ;) Szóval egészen 2óráig táska után kajtattam a szombati bulihoz, mert nem tudtam, csak 1db-ot magammal hozni otthonról a súlyhatár miatt és hát meg sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz találni egyet… 2.30-tól meló, összepakoltam a rumlit, előkészítettem a vacsit (taco) és sietni kellett mindennel, mert 5.30-tól 7-ig pom-pom edzés volt, méghozzá az új helyen. Most már egyedül kellett mennem, GPS nélkül, de minden rendben volt, egyből odataláltam. Vittem a jegyzetet is, de végül nem szorultam rá :) A lányok bementek a terembe az edzővel, mi meg Jack-kel leültünk a váróban. Én olvastam, ő meg a LeapFrog-ján ügyködött, és később anyuka is befutott, a fiú meg megőrült. Anyuka mondta 7-kor, hogy majd ő viszi a lányokat, én menjek előre Jack-kel és az állomáson találkozunk, mert ugye le kellett rakni a kocsit apukának. Onnan haza, fürdés, hajmosás a lányoknak. Lefekvés előtt megkérdeztem anyukát, hogy hogy dolgozok másnap. Válasz: 9-től 5-ig. Mondom mi vaaaan?? Egyszerűen sokkot kaptam, bólintottam és bementem a szobámba. A sírás kerülgetett, hogy bizony nem ez volt megbeszélve az elején. Nekem azt mondta skype-on, hogy NÉHA kellek szombaton is és csak PÁR órára. Na már most én akárhogy számolom a reggel 9-től délután 5-ig, az nekem valahogy nem pár óra hossza!!

Szombat reggel 9-re talpon voltam, anyuka elhúzott yogára, apuka meg még nem ért haza munkából. A kölykök egész végig az idegeimen táncoltak, aztán fogtam magam és bevonultam a szobámba egy gyors skype beszélgetésre Londonnal :) A legutolsó host családommal beszéltem egy kicsit, ugyanis Noah-nak volt a szülinapja. A hatodik. Nagyon jó volt látni őket, nagyon aranyosak voltak. Joe megjegyezte, hogy már amerikai akcentusom van, és nem tetszik neki :P Ben is mondott pár újságot és Karen is beköszönt. Jól esett látni őket, beszélni velük, és szerintem ők is örültek. Ebéd után elmentünk biciklizni, de nem tudtunk sokáig maradni, mert nagyon feltámadt a szél, úgyhogy mentünk hazafelé. Később derült ki, hogy állítólag délelőtt Queens környékén meg Brooklynban tornádó volt, és hogy vihar közeleg. Addig addig, míg végül 5óra helyett 6-kor végeztem és még velük is vacsiztam, de legszívesebben ordítani tudtam volna, hogy nem igaz, hogy ennyire ne vegyék észre, hogy mennyit dolgozok és jól esne egy kis egyedüllét vagy csak simán pihenni kicsit… Utána mentek az sms-ek, a hívások, hogy mi legyen az estével így, hogy vihar közeleg és pont Manhattanben lesz a legerősebb. Végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk az Empire-be ( pedig pont a Fashion Night Out volt!), nehogy végül ne jussunk haza vagy valami. De mivel mindenkire ráfért egy ital, nem maradtunk otthon, hanem elmentünk Bay Shore-ba, ami elég közel van. 8.15-kor találkoztam Justyna-val előttük, onnan az állomásra mentünk, ahol már Jess várt ránk és vonattal elzötyögtünk pár megállót. Mikor leszálltunk az idő nem volt valami fényes, a vihar szele oda is elért, méghozzá szakadó eső formájában. Álltunk és vártunk egy darabig, majd mikor elállt az eső elindultunk. Először valami ír bárba tévedtünk be, és kezdtünk valami iszonyat finom nedűvel. Olyan íze volt, mint az almás pitének! Mint amikor megvágod a pitét és később az alma egy kis levet enged. Olyasmi módon volt tárolva, mint az ágyas pálinka, csak épp ez vodka volt almával. Egyszerűen itatja magát! Ezt a pultos fiú, Brady, ajánlotta és nem csalódtunk. Az lett a vége, hogy összehaverkodtunk a tulajjal meg a pultossal és azután már ingyen ittuk a finom almás-pite-vodka-akármi-is-volt-a-neve italt és becsúszott egy tequila is :) Később átmentünk arra a helyre, ahova eredetileg készültünk. Nekem annyira nem jött be, elég érdekes volt a népesség-összetétel, hogy finoman fogalmazzak. De összeismerkedtünk egy fickóval meg annak két haverjával, akikkel eldumáltunk és meghívtak egy-egy italra. Végül Jess talált egy egészen jóképű karamell fiúcskát, akivel egész jól elduruzsoltak, de végül nem volt több idejük, mert megjött értünk Tom. Egyem a húsát, eljött értünk Bay Shore-ba, pedig elég messze voltak onnan a haverjaival. 2-re már itthon is voltam.

Vasárnap reggel nem tudtam sokáig aludni a család hangoskodása miatt, de próbáltam visszaaltatni magam és végül 11körül kászálódtam ki az ágyból. Írtam sms-t Justyna-nak, hogy mi lesz akkor az akváriummal, mert úgy volt, hogy oda megyünk. Közben Jess is írt, hogy mizu, ő is próbálta elérni Justyna-t, de még nem reagált. Így azt beszéltük, hogy mivel szuper jó idő van, mi lenne, ha inkább a beach-re mennénk. Már majdnem lezsíroztuk, hogy itt a kocsi, apuka mondta, hogy vihetem nyugodtan és, hogy akkor én megyek kocsival és felveszem őt is meg Yasi-t is, erre írt Justyna. Vázoltam neki a helyzetet, majd kisebb-nagyobb fennakadások után végül is külön mentünk a Robert Moses Beach-re. Ránk fért egy kis lazulás meg a beach :) A 2-es field-en taliztunk, Tom meg Justyna fürödtek, mi csak napoztunk meg lábat mostunk az óceánban. Akkora hullámok voltak a korábbi tornádó meg a vihar miatt, hogy én nem igazán mertem bevállalni a csobbanást. Én csak gyönyörködtem bennük és csodáltam. Hihetetlen a természet. Egész nap el tudtam volna nézni és hallgatni az óceánt. Justyna-ék leléptek 5körül, mi még maradtunk, még jó idő volt. Amint ők leléptek, odajött hozzánk két pasi meg egy kicsi haverkodni. Először viccesek voltak, az idősebbik pasinak volt a fia a kicsi. Megkérdezték, hogy közelebb hozhatják-e a motyójukat. Erre Jess meg én nem mondtunk semmit, Yasi viszont úgy tűnt nem bánja. Azt mondta, legalább gyakoroljuk az angolt. Nem sokáig maradtunk, 6körül léptünk mi is, mert igaz, hogy sütött a nap, de estére már gyorsan lehűl a levegő és a víz mellett még hűvösebb van. Hazafelé még megálltunk Babylon-ban fagyizni. Mennyei volt! Annyira, hogy még képet is elfelejtettem csinálni róla :) Utána hazavittem Yasi-t, majd Jess-t és 7körül értem haza. Apukával gyorsan megbeszéltük nagyjából a következő hetet, aztán zuhany, csucsu.

xoxo E