Hétfőn a kölykök már korán reggel ordítoztak. Én próbáltam visszaaludni, de 9után valami más miatt ugrottam ki az ágyból. Még vasárnap este kiment az összes tv, az internet, minden, így hívták a szerelőt, aki reggel meg is jött. Fura zajokat hallottam, láttam is a tv-n, hogy a piros lámpa elalszik, megint ég, úgyhogy gondoltam, hogy biztos csinálnak valamit. Majd apró pukkanásokat, durranásokat hallottam az ágyam melletti falból. Lenéztem, láttam, hogy egy kis füst szállt ki a hosszabbítóból, úgyhogy gyorsan kihúztam a falból. De rá pár percre, a tv alatti fal kezdte el iszonyatmód ontani a füstöt. Sercegett, durrogott, és olyan fekete-szürke füst jött elő, hogy azonnal rohantam ki a szobából anyuka után kiabálva, hogy jöjjön, mert valami nem oké. Gyorsan lekapcsolta az áramot a szobámban és mondta, hogy szaladjak ki és szóljak a szerelőnek, hogy mi történt. Addigra már minden szobában elkezdtek füstölni a falak, úgyhogy az egész házban lekapcsolták az áramot. A szerelő vizsgálgatta a dolgokat, majd kiderült mi a probléma. A család hallott valami zajt múlt szombaton, de nem tudták mire vélni, így amikor az ürge elmondta, hogy a vezetékek bizony nincsenek jól elföldelve, (sőt egyáltalán nincsenek a föld alatt, hanem a ház oldalában futnak) és elégtek, rájöttek, hogy a múltkori zaj valószínűleg ez lehetett, akkor éghettek el a vezetékek. Akkor volt egy kisebb vihar és a villámlást bekapták a vezetékek, mivel nem a föld alatt voltak, így az elégette őket, és amikor a fickó próbálta megszerelni a tv-t, az egész kifüstölt. Isteni szerencse, hogy nem égett, ’csak’ füstölt. Volt olyan szag a házban, hogy borzasztó. A kölyköket ki kellett vinni az udvarra, amíg kicsit alábbhagyott a füst, majd felöltöztettük őket, mert 11-re jelenés volt tumbling órán, de inkább leléptek hamarabb. Én gyorsan összekészültem (mert ugye pizsamástól pattantam ki az ágyból), kávé, kaja, majd apuka megkért, hogy szaladjak már el a Dunkin Donuts-ba neki reggeliért, meg magamnak is vehetek valamit. De mivel pont előtte kajáltam, nem voltam éhes, így nem költöttem el feleslegesen a pénzét. Utána összerámoltam a kölykök szobáját és vártam anyukára meg a kölykökre, hogy dél körül megjöjjenek. Játszottam velük, kis skype, majd elmentünk a Mekibe, hogy a kölykök tudjanak ott is játszani, de nem sokáig maradtunk. Utána Emmának tánc volt, a másik kettő maradt velem. Vacsira hot dog volt, Jiji megint vergődött egy sort, Jack-kel nem volt semmi gond. Kaja után a lányok mentek pompom edzésre, Jack maradt velem és elmentünk biciklizni, meg a szomszéd kiscsajjal játszott. Közben jött a szerelő valamit csinálni a kinti, utcai vezetékekkel is. Bámulta mindenki, mintha csak a télapó jelent volna meg rengeteg ajándékkal. Fél 8 körül jöttek meg a lányok, majd fürdés, hajmosás és végeztem mára.
Kedden korán kezdtem, 8.30-kor. Egészen pontosan 8.25-kor bírtam
kimászni az ágyból. 8.40-kor anyuka elhúzott Emmával meg Jack-kel hip hop-ra,
de Emma nagyon fáradt volt, végig sírt, vinnyogott. Jiji maradt velem. Szépen
megreggeliztünk, 10-ig hagytam tv-zni, utána felöltözés és elmentünk egyet
sétálni.
Mire hazaértünk, már a többi is itthon volt. Emma elkezdett vergődni, hogy mi
az, hogy csak Jillian volt velem egyedül, és, hogy ő is akar menni sétálni és
velem lenni egyedül. Dél körül ebéd, de megint alig ettek. Én nem tudom mi van
ezzel a pulyával (Sz-Sz-B megyében mi így hívjuk a gyereket), de alig esznek
valamit. Jack szinte semmit nem evett, a lányok ettek zacskós levest, de
gyanítom csak azért, mert én azt ettem. Csak tudnám, akkor honnan van ennyi
energiájuk… ?! :) Anyuka elment egy kicsit, 2körül jött vissza, mert várta a
fickót megint az elektromos művektől, hogy megnézzék a ládát, meg a
vezetékeket, és hogy mennyibe kerülne kicserélni. Elvittem Emmát egyedül
sétálni, majd anyuka is akart menni, de a kölkök elkezdtek vinnyogni, hogy ők
is ők is, így egy időre megszabadultam tőlük és nyugisan
előkészíthettem a vacsit (csirke, tört krumpli, meg zöldség). Visszajöttek
hamar, de aztán anyuka egyből le is lépett, hogy egyedül sétálhasson, és
persze, hogy a fickó pont akkor bírt jönni. Megmutattam neki, hogy hol a láda
meg a többi, aztán anyuka is visszaért, majd megint lelépett. Kölykök egész jól
ettek, desszertnek jégkrém, utána biciklizés. Addigra anyuka is hazaért, majd
elkezdett készülődni egy temetésre. Az egyik kollégája meghalt rákban, de a
sztori elég durva és szomorú. A kölykök meghallották, hogy a szomszéd kislány
kint van, így ki akartak menni. Ment a locsolójuk, és ők ezt roppant mókásnak
találták, így elkezdtek alatta rohangálni, de olyan őrült módjára. Egyszer csak
láttam Emma elesett, jól lehorzsolta a lábujját, ami vérzett is. Na akkor
mindegyik abbahagyta a rohangálást, mindenki befelé, gyors zuhany és pizsama.
Anyuka 6után elment a temetésre, én meg beraktam a kölyköket a tv elé, vitamin,
tejcsi, fogmosás, majd betereltem őket a szobába. Beraktam nekik egy dvd-t,
ahogy anyuka elrendelte, és működött a dolog, mert kussban voltak. Egészen
addig, amíg anyuka meg nem érkezett olyan fél 10körül. De hát onnantól már nem
az én problémám :)
Szerdán 8körül ébredeztem a szokásos reggeli vinnyogás
miatt. Gyorsban skype-oltam Anyucival recept ügyben, ugyanis paprikás csirkét
csináltam vacsira. Viszont kellett a recept és az útirány. A kölykök 10-től
11.30-ig gimnasztikán voltak, utána ebéd, egy kis biciklizés, egy nagy adag
idegbajjal fűszerezve. Nekiálltam a vacsorakészítésnek, ment is minden simán,
még a tejföl is ugyanolyan, mint otthon. Hát meg kell mondjam, hogy nagyon jól
sikerült, ennek ellenére a kölykök nem szerették, mindenféle szóval illették,
már a végén kezdett nevetségessé válni, amit leműveltek. Anyukának, apukának
ízlett és a legfontosabb, hogy nekem is ízlett és maradt bőven, úgyhogy jól
laktam belőle és ettem egy kis hazait :) Mondta anyuka, hogy vacsi után majd elnézünk
a beachre. Így is volt. Célba vettük az egyik közeli partot, aminek a neve
Robert Moses Beach. Egyszerűen leírhatatlan az az érzés, ami akkor kapott el,
amikor megláttam a partot és a végtelen óceánt... Egyszerűen lélegzetelállító
volt. Vittem az én kis Kenimet (Canon 1100D) előrelátóan felkészülve és
sikerült a leggyönyörűbb naplementét elcsípni, amit eddig láttam. Komolyan
mondom, eszembe sem jutott, hogy a családdal vagyok ott és jó lenne a kölykökre
is figyelni. Istenem, úgy maradtam volna még, csak ücsörögni a gyönyörű fehér,
puha homokban, a szélben, az óceánparton, hallgatni a vizet, nézni a
hullámokat, magamba szívni a friss sós levegőt… ááá, hihetetlen. Egyből eszembe
jutott, hogy igen, ez az a látvány, ez az az érzés, amiért itt vagyok, és ez
elnyomja a család hibáit, a kölykök gusztustalan viselkedését. Az ilyen pillanatokért
érdemes élni, egy ilyen látvány többet
ér mindennél…
Fájó szívvel hagytam ott a partot, de boldogsággal telítve. Hazaérve visszaestem a valóságba. Fürdetés, hajmosás, majd 9-kor végeztem.
ér mindennél…
 |
| sült szalonna XD |
Fájó szívvel hagytam ott a partot, de boldogsággal telítve. Hazaérve visszaestem a valóságba. Fürdetés, hajmosás, majd 9-kor végeztem.
Csütörtök. 23-a. Egy kerek hónapja, hogy a gépem landolt New
Yorkban.
8.30-kor kellett volna kezdenem reggel, de anyuka visszaküldött aludni,
hogy mégsem viszi Emmát balettra, mert nagyon fáradt a kiscsaj. Így 10-kor
kellett kezdenem, de már visszaaludni nem tudtam. Úgyhogy skype-oltam egyet
tesómmal, elvittem apukát az állomásra, majd haza. Anyuka le is lépett rögtön,
én meg kihajtottam a kölköket biciklizni. Jött valami vendég hozzájuk, így
anyuka azt mondta, hogy 4-ig nyugodtan elmehetek, ha akarok, mert nincs rám
szüksége. Nagyon megörültem a hirtelen jött pár szabad órámnak, így kaptam az
alkalmon és elindultam, hogy bankszámlát nyissak. 1körül leléptem és a Chase
nevű bankba mentem először, mivel az esett útba. Elmondtam a csajnak, hogy mit
szeretnék, elmondta a lehetőségeket, megköszöntem, majd célba vettem a Bank of
Amercia-t. Úgy tudom, hogy a legtöbb au pair itt nyitott számlát, de gondoltam
összehasonlítok azért legalább kettőt. Szóval ott is elmondtam, hogy mit
szeretnék, és volt számomra megfelelő ajánlatuk, így azon nyomban meg is
csináltuk a papírmunkát :) Amire viszont nem számítottam, hogy fényképet is
csinálnak, ami ott fog virítani a bankkártyán. Bizony. Na már most, az én fejem
kb. úgy nézett ki, mint akibe belecsapott a 220V, de nem volt mit tenni.
Megjegyezném, hogy minden hivatalos fénykép rólam szörnyű. De szó szerint. Na
mindegy, ezzel együtt kell élnem. Fél 3 körül végeztünk mindennel, majd
elhajtottam a Mekibe, ahol lecsúszott egy kis kaja meg jégkrém. Rossz vagyok,
tudom, de nekem kimaradt az ebéd. 4-re mentem vissza, majd elkezdtem a vacsit
csinálni egyből (taco). 5-kor anyuka lelépett Emmával balettra, én meg itthon a
másik kettővel. Egész jól elütöttük az időt rollerezéssel, majd 6-kor indulás
anyukáék után hip-hop-ra. Az óra után mindegyik velem akart hazajönni, mármint
az ’én’ kocsimban, amit leraktunk az állomáson apukának későbbre, aztán
elhajtottunk a Starbucks-ba anyukának jeges kávéért. 8körül értünk haza és nem
kellett őket megfürdetni meg semmi, pedig olyan büdi volt a lába mindegyiknek,
hogy na. Én gyors zuhanyt vettem, majd egy kicsit skype-oltam tesómmal. Közben
2 meghívást is kaptam a hétvégére, de sajnos még semmit nem tudtam, hogy kell
majd dolgoznom. Ugyanis anyuka tesója meg annak az élettársa jöttek látogatóba és
azt mondta anyuka, hogy lehet, hogy elmennének az egyik este és bébiszittelni
kellene, viszont nem tudja biztosan és azt sem, hogy melyik este. Hát mondom
nagyszerű, így aztán lehet tervezni… Na mindegy, a szomszéd csaj, Justyna,
hívott vacsizni péntek estére, szombatra pedig beach a tervük. Aztán egy másik
lány, Sarah (vele még nem taliztam, csak üzeneteket váltottunk), hívott bulizni
a Webster Hall-ba, Manhattanbe szombat estére. Ígéretesnek hangzott mind a kettő, de ugye
választ nem tudtam adni, hiányos információk fejében...
Péntek reggel 9-kor kezdtem, és meglepően jól elvoltunk.
Felöltöztettem őket, lányoknak megcsináltam a haját, stb. Tök jó, hogy végre
lányos dolgokban is részem van, a sok „fiú gyerekem” után :) 11 körül
betoppantak anyuka tesójáék, úgyhogy a kölykök velük foglalkoztak, hál’
Istennek. Mi is beszélgettünk sokat, megebédeltünk (semmi extra csak
szendvics), majd indultunk volna biciklizni. Már készülődtünk meg
minden, mikor is Jack meg Emma előre szaladt és valahogy Emma orrba vágta
Jack-et az üvegajtóval, de úgy, hogy szegény gyereknek ömlött az orrából a vér
és ordított is rendesen… szegény ördög, sajnáltam nagyon :( Végül elindultunk,
de 5perc után vissza kellett fordulnunk, mert nem bírtak magukkal. Inkább
medencéztek meg társasoztunk. Később anyuka úgy döntött, nézzünk el a közeli
beach-re, így elmentünk a Tunner Park-ba. Ez is az öböl rész, de van a parton
kialakítva egy játszórész a gyerekeknek. Mindenféle játékból spriccel a víz,
van csúszda meg minden, ami segít, hogy tetőtől talpig vizes legyél. Nagyon
élvezték a kölykök, mint akik ketrecből szabadultak éppen. Hál’ Istennek nem
sokáig voltunk. 4-re szépen hazaértünk, én egyből nekikezdtem a vacsinak
(lazac, rizs, bébi kukorica/répa), majd szépen megkajáltunk és anyuka elvitte a
lányokat pom-pom edzésre, Jack maradt velem itthon. Anyuka tesójáék nagyon jó
fejek, és egész délután csak kérdezgettek Magyarországról, Londonról,
családomról meg rólam. Tisztára, mint egy kihallgatáson :) De nagyon élveztem,
nem győztem válaszolni a sok kérdésükre. Átlapozták a könyvet is, amit hoztam a
családnak és ott ájuldoztak, hogy milyen szép Magyarország meg milyen szép
helyek vannak nálunk. Mindenre kíváncsiak voltak, még az otthoni jogsimat, személyimet
és az útlevelemet is meg akarták nézni :) Aranyosak voltak nagyon. Utána
elrendeztem Jack-et, olvastam rengeteg mesét neki (legalább 8-10db könyvet tuti
és már a szemem yoyo-zott), majd 8körül megjöttek a lányok is. Gyors fürdetés,
hajmosás és kész. Igaz, hogy fáradt voltam, de ki kellett szellőztetni a fejem
és gondoltam sétálok egyet. Nagyon jó idő volt, viszont annyi szúnyog is, hogy
lehetetlenség volt megállni akár egy pillanatra. Úgyhogy gondoltam kicsit
megmozgatom a csontjaimat és akkor talán nem esznek szét azok a kis mocsok
vérszívók. Így amíg sétáltam, köröztem a karommal, lépegettem nagyokat, stb.,
hogy távol tartsam őket magamtól. Biztos röhejesen néztem ki :) Fél órától
többet sajnos nem bírtam, mert itt komolyan mondom, mutáns szúnyogok vannak, és
támadtak egyfolytában. Inkább hazafelé vettem az irányt, gyors zuhany,
hajmosás, aztán be az ágyba. Ja, és még mindig nem tudtam, hogyan fogok másnap
dolgozni. Hiába kérdeztem meg százszor, nem tudták megmondani…
Szombat reggel 9-től volt meló, de már 8 körül úgy keltem, hogy alig bírom mozdítani a fejem. Még este éreztem a hajmosásnál, hogy valami nem stimmel a nyakammal, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert nem fájt, csak fura volt egy-egy mozdulatnál. Nagyon sz@r volt fájdalommal kelni és egész végig a sírás kerülgetett, felöltözni, mozdulni alig bírtam. Gyorsan bevettem Cataflam-ot, gondoltam, hátha segít. Az asztal jól meg volt pakolva reggelivel és volt egy csomó bagel is. Megörültem, gondoltam jól bepakolok belőle, meg öntöttem magamba a kávét. Kérdezték egyből, hogy valami baj van-e a nyakammal, hogy úgy egybe forgok, szépen elbájcsevegtünk, de már akkor nagyon nehezemre esett még beszélni is, hogy ne sírjam el magam a fájdalomtól. Majd anyuka megkérdezte, hogy mi a baj, mi történt a nyakammal, és nem bírtam tovább, elsírtam magam. Sokszor aludtam már el a nyakam, de így még sohasem fájt, hogy tényleg ne bírjak mozogni. Már mindenféle betegséget képzeltem be magamnak, mert egyszerűen nem tudtam mire vélni. Na mikor kitört belőlem a sírás, mindenki megijedt, hogy mi van, mondtam, hogy ne haragudjanak, de annyira fáj a nyakam, hogy nem bírom tovább. Elkezdtünk találgatni, hogy vajon mitől van (másnap kitaláltuk, hogy valószínűleg az esti séta alkalmával túlbuzgó voltam a szúnyogok elhessegetésében... tiszta ciki), anyuka adott Aleve-et, hogy az izomlazító, meg hogy majd rakjak a nyakamra meleg pakkot. Ezután én öltöztettem fel a lányokat, próbáltam lefoglalni őket (úgy, hogy rajtam kívül még 4 felnőtt volt a házban), de nagyon fáradt is voltam, meg ugye a nyakam is fájt. Apuka meg a sógora elmentek bevásárolni a BBQ vacsihoz, aztán anyuka is lelépett a tesójával, én meg itthon ragadtam a kölykökkel, fájós nyakkal meg minden… elvileg délig dolgoztam volna, de mivel senki nem volt itthon addigra és utána sem mondta senki, hogy jaj már itthon vagyunk, menjél pihenni a fájós nyakaddal nyugodtan, így 2-kor meguntam a dolgot és szépen bevonultam a szobámba. Természetesen nem tudtam pihenni, és a nyakam miatt semmilyen pózban nem bírtam megmaradni, de a reggelhez képest már sokkal jobban éreztem magam. Vettem be még Aleve-et, plusz meleg pakkot is folyamatosan raktam a nyakamra. 3 körül megjöttek apuka tesójáék, kész családi találkozó volt itt kérem. Ment a BBQ-zás, engem is kínáltak és hát el is fogadtam. Sőt, apuka egy kis tenger gyümölcsét is készített, én pedig úgy döntöttem, hogy nyitott leszek kipróbálni dolgokat. Úgyhogy ettem finom garnélarákot (a nagyobbik fajtát) és kagylót. A rák nagyon finom volt, megszerettem, viszont a kagyló… Csak rágtam és rágtam és rágtam, az íze meg olyan semmilyen volt, úgyhogy ezt kipróbáltam, de köszönöm ennyi. Még korábban beszéltük a lányokkal (akik a körzetemből közel laknak hozzám), hogy délután elmehetnénk Starbucks-olni, de végül senki nem mondott semmi konkrétat, annyira kedvem sem volt, úgyhogy én fogtam magam és elmentem a Mekibe fagyizni. Közben (ez olyan fél 6 körül volt) jött egy sms Justyna-tól, hogy van-e valami programom estére, mert ha nincs, akkor elmehetnék vele egy szülinapi buliba, 8-ra értem jön. Nem nagyon volt kedvem kimozdulni, plusz ugye a nyakam még mindig fájt, de mielőtt idejöttem, megfogadtam magamnak, hogy amire csak lehet, igent mondok :) Így gyorsan hazahúztam, el kezdtem készülődni, és teljes harci díszben vártam egészen 9-ig… Egy fekete Jeep várt a ház előtt, ugyanis Justyna Tom-mal jött értem, amiről egyébként nem is tudtam (vele a múltkor taliztam a Lily’s-ben, ő Justyna barátja), aztán felvettük Rob-ot (Tom haverja, mindketten ameriakiak), majd Yasi-t (német, ő is au pair) és indultunk Babylon-ba. Hát kérem, ez egy tipikus amerikai szülinapi házi buli volt, csak úgy, mint ahogy a filmekben láttuk. Volt medence, tábortűz, chips, kaja, pia, sör. Az ünnepelt, Kim, egy kb. 2m magas, szőke, nagyon vékony lány volt, akit természetesen nem ismertem, a csaj Tom haverja volt. Felköszöntöttük, és ahogy kell, meg is volt a klikkesedés. Az a banda nem igazán vegyült velünk, ami nem is volt akkora baj, így mi jól elvoltunk öten :) Beszélgettünk mindenféléről, nevettünk sokat. Te jó ég, ez a Tom annyira egy cuki pofa és még vicces is. Rob is nagyon aranyos volt, vele is beszélgettem sokat. Kiderült, hogy tök jó munkája van máris, pedig még csak 21 éves. Egyből tesóm jutott eszembe, mikor mondta, hogy víztisztítás- és kezeléssel foglalkozik a cég, ahol ő labor technikusként dolgozik. Így hát volt még egy közös témánk. Yasi is nagyon aranyos csaj, ő is július környékén jött, mint én. Aztán Tom és Rob kitalálta, hogy játszunk. Ismerős az amerikai filmekből a ping-pong-os játék? Amikor egy asztal két végében műanyag poharakat állítanak fel és bele kell találni a labdával és piálni is kell? Igen? Na, mi ezt játszottuk :) Nagyon vicces volt, egész végig röhögtünk. Én voltam Tom-mal, Yasi meg Rob-bal egy csapatban. Nagyon éveztük a játékot, persze a fiúk már nem először játszották ezt, úgyhogy nekik ment simán a dolog, de meg kell mondjam, ahhoz képest, hogy mi lányok most játszottunk először ilyet, egészen jól ment nekünk is. Sőt mi több, én annyira belejöttem a játék végére, hogy csomószor beletaláltam a pohárba és az utolsó győztes dobás is az enyém volt. Volt egy pár vicces mozdulatom a fájó nyakam miatt és annyira felszabadultan nem is tudtam emiatt örülni a sikeres dobásainknak, plusz röhögtek is rajtam a srácok, de ááá, szuper volt. Nagyon jól éreztem magam. 1-kor már itthon is voltam. Tom vitt haza minket, és képzeljétek el, megvárta, amíg mindenki szépen belép az ajtón és csak utána hajtott el. Hát ilyet mondom, meg kell zabálni ezt a fiút. Nagyon figyelmes volt tőle :)
Még este megbeszéltük, hogy a vasárnapot beach-eléssel töltjük. Robert Moses volt az úti cél. Az a gyönyörűséges part, amit úgy a szívembe zártam :) Én már 9körül fent voltam a kölykök miatt, de így legalább volt időm elkészülni. Fél 1 körül jött értem Justyna meg Tom, aztán felvettük szépen Rob-ot és Yasi-t is, aztán irány a beach. A hídnál beállt a sor valami baleset miatt, így kicsit tovább tartott a dolog, de megérte a sorban állást. Lepakoltunk szépen, aztán be a vízbe. Jaj, te jó ég, egyszerűen hihetetlen volt. Gyönyörű nagy hullámok jöttek, én kicsit izgultam is, hogy elbírok-e majd vele, de amint rákap az ember az ízére… lehetetlen abbahagyni! Úsztunk szépen a hullámok alá, feküdtünk rajtuk, egyszerűen szuper volt. Annyira erősek voltak, hogy észre sem vettük milyen hamar elsodor minket, így mindig vissza kellett gyalogolnunk a parton a kijelölt fürdőző részhez. Nagyon hamar el lehet fáradni ebben a hullám „lovaglásban”, de egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Azért egyszer-egyszer kifeküdtünk napozni, zenét hallgatni… Negyed 6körül értünk haza, én még utána elszaladtam kajáért és fagyiztam is egyet, aztán zuhany, hajmosás. Ez alkalommal nem végeztem gyorsan, mivel időbe telt, mire az összes homokot kimostam magamból. A fürdőnacimból önteni lehetett, a hajamról meg ne is beszéljünk. Még megnéztem egy filmet, aztán csucsu.
Szombat reggel 9-től volt meló, de már 8 körül úgy keltem, hogy alig bírom mozdítani a fejem. Még este éreztem a hajmosásnál, hogy valami nem stimmel a nyakammal, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert nem fájt, csak fura volt egy-egy mozdulatnál. Nagyon sz@r volt fájdalommal kelni és egész végig a sírás kerülgetett, felöltözni, mozdulni alig bírtam. Gyorsan bevettem Cataflam-ot, gondoltam, hátha segít. Az asztal jól meg volt pakolva reggelivel és volt egy csomó bagel is. Megörültem, gondoltam jól bepakolok belőle, meg öntöttem magamba a kávét. Kérdezték egyből, hogy valami baj van-e a nyakammal, hogy úgy egybe forgok, szépen elbájcsevegtünk, de már akkor nagyon nehezemre esett még beszélni is, hogy ne sírjam el magam a fájdalomtól. Majd anyuka megkérdezte, hogy mi a baj, mi történt a nyakammal, és nem bírtam tovább, elsírtam magam. Sokszor aludtam már el a nyakam, de így még sohasem fájt, hogy tényleg ne bírjak mozogni. Már mindenféle betegséget képzeltem be magamnak, mert egyszerűen nem tudtam mire vélni. Na mikor kitört belőlem a sírás, mindenki megijedt, hogy mi van, mondtam, hogy ne haragudjanak, de annyira fáj a nyakam, hogy nem bírom tovább. Elkezdtünk találgatni, hogy vajon mitől van (másnap kitaláltuk, hogy valószínűleg az esti séta alkalmával túlbuzgó voltam a szúnyogok elhessegetésében... tiszta ciki), anyuka adott Aleve-et, hogy az izomlazító, meg hogy majd rakjak a nyakamra meleg pakkot. Ezután én öltöztettem fel a lányokat, próbáltam lefoglalni őket (úgy, hogy rajtam kívül még 4 felnőtt volt a házban), de nagyon fáradt is voltam, meg ugye a nyakam is fájt. Apuka meg a sógora elmentek bevásárolni a BBQ vacsihoz, aztán anyuka is lelépett a tesójával, én meg itthon ragadtam a kölykökkel, fájós nyakkal meg minden… elvileg délig dolgoztam volna, de mivel senki nem volt itthon addigra és utána sem mondta senki, hogy jaj már itthon vagyunk, menjél pihenni a fájós nyakaddal nyugodtan, így 2-kor meguntam a dolgot és szépen bevonultam a szobámba. Természetesen nem tudtam pihenni, és a nyakam miatt semmilyen pózban nem bírtam megmaradni, de a reggelhez képest már sokkal jobban éreztem magam. Vettem be még Aleve-et, plusz meleg pakkot is folyamatosan raktam a nyakamra. 3 körül megjöttek apuka tesójáék, kész családi találkozó volt itt kérem. Ment a BBQ-zás, engem is kínáltak és hát el is fogadtam. Sőt, apuka egy kis tenger gyümölcsét is készített, én pedig úgy döntöttem, hogy nyitott leszek kipróbálni dolgokat. Úgyhogy ettem finom garnélarákot (a nagyobbik fajtát) és kagylót. A rák nagyon finom volt, megszerettem, viszont a kagyló… Csak rágtam és rágtam és rágtam, az íze meg olyan semmilyen volt, úgyhogy ezt kipróbáltam, de köszönöm ennyi. Még korábban beszéltük a lányokkal (akik a körzetemből közel laknak hozzám), hogy délután elmehetnénk Starbucks-olni, de végül senki nem mondott semmi konkrétat, annyira kedvem sem volt, úgyhogy én fogtam magam és elmentem a Mekibe fagyizni. Közben (ez olyan fél 6 körül volt) jött egy sms Justyna-tól, hogy van-e valami programom estére, mert ha nincs, akkor elmehetnék vele egy szülinapi buliba, 8-ra értem jön. Nem nagyon volt kedvem kimozdulni, plusz ugye a nyakam még mindig fájt, de mielőtt idejöttem, megfogadtam magamnak, hogy amire csak lehet, igent mondok :) Így gyorsan hazahúztam, el kezdtem készülődni, és teljes harci díszben vártam egészen 9-ig… Egy fekete Jeep várt a ház előtt, ugyanis Justyna Tom-mal jött értem, amiről egyébként nem is tudtam (vele a múltkor taliztam a Lily’s-ben, ő Justyna barátja), aztán felvettük Rob-ot (Tom haverja, mindketten ameriakiak), majd Yasi-t (német, ő is au pair) és indultunk Babylon-ba. Hát kérem, ez egy tipikus amerikai szülinapi házi buli volt, csak úgy, mint ahogy a filmekben láttuk. Volt medence, tábortűz, chips, kaja, pia, sör. Az ünnepelt, Kim, egy kb. 2m magas, szőke, nagyon vékony lány volt, akit természetesen nem ismertem, a csaj Tom haverja volt. Felköszöntöttük, és ahogy kell, meg is volt a klikkesedés. Az a banda nem igazán vegyült velünk, ami nem is volt akkora baj, így mi jól elvoltunk öten :) Beszélgettünk mindenféléről, nevettünk sokat. Te jó ég, ez a Tom annyira egy cuki pofa és még vicces is. Rob is nagyon aranyos volt, vele is beszélgettem sokat. Kiderült, hogy tök jó munkája van máris, pedig még csak 21 éves. Egyből tesóm jutott eszembe, mikor mondta, hogy víztisztítás- és kezeléssel foglalkozik a cég, ahol ő labor technikusként dolgozik. Így hát volt még egy közös témánk. Yasi is nagyon aranyos csaj, ő is július környékén jött, mint én. Aztán Tom és Rob kitalálta, hogy játszunk. Ismerős az amerikai filmekből a ping-pong-os játék? Amikor egy asztal két végében műanyag poharakat állítanak fel és bele kell találni a labdával és piálni is kell? Igen? Na, mi ezt játszottuk :) Nagyon vicces volt, egész végig röhögtünk. Én voltam Tom-mal, Yasi meg Rob-bal egy csapatban. Nagyon éveztük a játékot, persze a fiúk már nem először játszották ezt, úgyhogy nekik ment simán a dolog, de meg kell mondjam, ahhoz képest, hogy mi lányok most játszottunk először ilyet, egészen jól ment nekünk is. Sőt mi több, én annyira belejöttem a játék végére, hogy csomószor beletaláltam a pohárba és az utolsó győztes dobás is az enyém volt. Volt egy pár vicces mozdulatom a fájó nyakam miatt és annyira felszabadultan nem is tudtam emiatt örülni a sikeres dobásainknak, plusz röhögtek is rajtam a srácok, de ááá, szuper volt. Nagyon jól éreztem magam. 1-kor már itthon is voltam. Tom vitt haza minket, és képzeljétek el, megvárta, amíg mindenki szépen belép az ajtón és csak utána hajtott el. Hát ilyet mondom, meg kell zabálni ezt a fiút. Nagyon figyelmes volt tőle :)
Még este megbeszéltük, hogy a vasárnapot beach-eléssel töltjük. Robert Moses volt az úti cél. Az a gyönyörűséges part, amit úgy a szívembe zártam :) Én már 9körül fent voltam a kölykök miatt, de így legalább volt időm elkészülni. Fél 1 körül jött értem Justyna meg Tom, aztán felvettük szépen Rob-ot és Yasi-t is, aztán irány a beach. A hídnál beállt a sor valami baleset miatt, így kicsit tovább tartott a dolog, de megérte a sorban állást. Lepakoltunk szépen, aztán be a vízbe. Jaj, te jó ég, egyszerűen hihetetlen volt. Gyönyörű nagy hullámok jöttek, én kicsit izgultam is, hogy elbírok-e majd vele, de amint rákap az ember az ízére… lehetetlen abbahagyni! Úsztunk szépen a hullámok alá, feküdtünk rajtuk, egyszerűen szuper volt. Annyira erősek voltak, hogy észre sem vettük milyen hamar elsodor minket, így mindig vissza kellett gyalogolnunk a parton a kijelölt fürdőző részhez. Nagyon hamar el lehet fáradni ebben a hullám „lovaglásban”, de egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Azért egyszer-egyszer kifeküdtünk napozni, zenét hallgatni… Negyed 6körül értünk haza, én még utána elszaladtam kajáért és fagyiztam is egyet, aztán zuhany, hajmosás. Ez alkalommal nem végeztem gyorsan, mivel időbe telt, mire az összes homokot kimostam magamból. A fürdőnacimból önteni lehetett, a hajamról meg ne is beszéljünk. Még megnéztem egy filmet, aztán csucsu.
xoxo E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése