The road so far... IV.

Augusztus 27 – Szeptember 02.

Hétfőn 8.30-kor volt kezdés. Anyukának már megkezdődött a suli, vagyis már menni kellett neki ilyen olyan megbeszélésekre, az irodájában rendet rakni, meg vásárolni ezt azt, mire kezdődik a tanítás. Apuka is elment munkába miután visszajött a bevásárlásból. Én pedig 11körül elindultam a kölykökkel, meg mindenféle jószággal sétálni: jött velünk Puppylicious, Emma plüss kutyája, Jiji hozott egy babát babakocsiban, Jack meg egy dömpert tolt egész úton. Mindenáron látni akarták Justyna host gyerekeit. Fiatalabbak ugyan, de a szülők azt mondták, hogy néha tartanak playdate-et (együtt játszanak). Írtam Justyna-nak, hogy ha esetleg van kedvük kijönni egy kicsit vagy valami, de nem írt vissza. (Később kiderült, hogy mind a 2 gyereke beteg volt.) Végül is eltöltöttük az időt, nem rohadtunk legalább a házban. Mire visszaértünk, apuka már elment dolgozni, mi pedig nekiláttunk ebédelni. A kölykök megint csak jam-es kenyeret ettek, meg vágtam fel nekik gyümölcsöt. Egy kis medencézés után biciklizni akartak, de mire indultunk volna, elkezdett szakadni az eső. Mivel hulla fáradt voltam, alig bírtam nyitva tartani a szemem, így beraktam nekik egy dvd-t a szobájukban, én pedig leheveredtem melléjük. Amíg Annie arról énekelt, hogy milyen kemény is az élet, én szépen elbóbiskoltam a kölykök mellett… jaj nagyon jól esett az a kis szunya, és újult erővel kezdtem neki a vacsorának, ami dinoszaurusz formájú chicken nuggets volt. Ezt csak azért említem meg, mert Jillian levágott egy kis műsort, amiatt, hogy ő bizony nem szereti a dinókat és, hogy neki csináljak másikat, mert ő ezt nem eszi meg. Én meg mondtam neki, hogy márpedig kis pajtás ez van vacsira, úgyhogy kell? nem? teszem el! Végül szépen beverte az összes dinó husit. Mondtam is neki, hogy tök felesleges volt a vergődés. Mivel még mindig szakadt az eső, így benti elfoglaltság után kellett nézni: arts&cratfs (szó szerint művészet és kézművesség, de ebben az esetben nem szó szerint kell érteni.) Üdvözlőkártyát készítettünk Paullin-nak (előző au pair) szülinapjára, rajzoltunk, színeztünk, meg mindenféle kis mütyürt, matricát ragasztgattak papírra, csináltunk pálcika embert, és még hasonló dolgokat. Később anyuka elvitte a lányokat pom-pom edzésre, mi Jack-kel bicikliztünk egyet, majd megfürdettem, szépen elkészítettem a lefekvéshez, majd mikor megjöttek a lányok, őket is sorban. Nem tudom mi okból, de nagyon jól viselkedtek. Nem kellett harcolni velük a fürdésnél, nem volt vinnyogás a fésülésnél.

Kedden 9 óra helyett megint később kezdtem, persze csak miután már felkeltem 9-kor, ahogy meg volt beszélve korábban. Anyuka úgy döntött mégsem megy yogára és apuka sem ment el, úgyhogy 10.30-kor kezdtem neki a dolgoknak, de a kölykök már negyed órával előtte nyitogatták az ajtómat, meg játékokat csúsztattak be az ajtó alatt. Egyből ment a pumpa! Kivételesen fel voltak öltöztetve, úgyhogy nem azzal kellett kezdenem, de elég rosszak voltak, főleg Emma. Játszottunk, lefoglaltam őket, aztán először apuka lépett le, utána meg anyuka. Adtam nekik ebédet, majd anyuka írt smst, hogy készítsem a kölyköket fürdőruciba és legyenek kész mire jön, mert megint megyünk a Tunner Parkba fürdeni. Hát nekem aztán semmi kedvem nem volt menni, de mondta, hogy jön valami munkatársa is a gyerekével, és ha úgy van éppen maradhatok itthon is. Nem kellett kétszer mondani, örömmel tessékeltem ki őket a házból :) Így lett hirtelen két szabad órám. 4óra előtt nem sokkal megjöttek, én pedig elkezdtem csinálni a vacsit (csirke, rizs, zöldség). Kaja után még rajzoltunk egy kicsit, beszélgettünk anyukával, aztán mindannyian elmentünk sétálni, majd fürdés nélkül fekvés a kölyköknek. Én pedig anyuka segítségével, megrendeltem a fényképezőgépet, amit korábban kinéztem. Tök jó árban volt, wifi is van benne, és a legfontosabb, hogy kicsi, befér a táskámba és mindenhova vihetem magammal, nem úgy, mint a másikat. Az túl nehéz és nagy is, nincs kedvem mindig cipelni, csak ha nem direkt fotózni készülök. De így legalább nem maradok le semmiről, mert ez mindig a táskámban lesz.

Szerdán anyuka ismét elment dolgozni, apuka ugyancsak, így 9-kor kezdtem. Apuka csinált reggelit, finom amerikai palacsintát és bacont sütött. Kicsit másabb az íze a palacsintának, mint amilyet én szoktam sütni, de valószínűleg a glutén mentes cucc az oka. Mindegy, így is finom volt. Apuka 11-kor lelépett, mi pedig játszottunk egy kicsit, majd a szokásos biciklizés után kizavartam őket a medencébe, én pedig napoztattam a lábam. Mondták a szülők, hogy használják ki a gyerekek ezt a kevés időt, ami még maradt a nyárból meg a jó időből, mert nemsokára már nem lesz lehetőségük medencében pancsolni egy évig. Elvoltunk, a kölykök elszórakoztak egy darabig, majd elkezdtem a vacsit előkészíteni (taco). Anyuka betoppant nem sokkal 6előtt, aztán még mindannyian elmentünk egy újabb biciklitúrára. Szerintem már fáradtak voltak, így előjött belőlük a rosszaság, és megint Emma volt a top. Ki se nézné belőle az ember. Én még 8körül úgy döntöttem, hogy elmegyek fagyizni egyet. Már napok óta kívántam és van itt egy fagyizó  a főúton, 15perc gyalog. Úgyhogy szépen elsétáltam és ettem egy isteni csokis-mogyoróvajas sundae-t :)

Csütörtök reggel 9-kor kezdtem, anyuka 9.30-kor ment el a dolgozóba és vitte magával Jiji-t is. Egy gonddal kevesebb nekem :) Szépen megreggeliztünk, én megittam a szokásos bödön kávémat, aztán felöltöztettem a kölyköket. Apuka 11-kor lépett le, mi délelőtt csak lézengtünk, Emma meg Jack szépen eljátszottak egymással, nekem pedig nem volt szívem megzavarni őket, így elfoglaltam én is magam az iPod-on :P Délben ettünk finom tasakos levest Emmával, Jack megint csak valami hülye szendvicset nyomott magába. Kivagyok ettől komolyan. Miért nem lehet normális kaját enni??? Utána indultunk volna biciklizni, de beállítottak a takarító kisasszonyok, amiről anyuka egy büdös szót sem szólt. Valószínűleg ő is elfelejtette, így kifizetni is nekem kellett őket a saját pénzemből, amit persze később visszaadtak. Így biciklizés helyett megint beraktam őket a medencébe én pedig napoztam és közben lefixáltam a szombatot Lisa-val (német). Valentina (olasz) sajnos nem ért rá, mert a családjával mentek valami tóparti házba az egész hétvégére, így maradt Kim (német), Lisa (német) meg én. Megbeszéltük, hogy akkor munka után irány Robert Moses, és Kim felvesz kocsival, pontos időt pedig még egyeztetünk. Úgy megkívántam a főtt kukoricát, hogy meg is főztem magunknak egy párat. Annyira nem volt jó az íze, mint az otthoninak, nem is volt olyan édes, de azért jól esett. Emma megette mindet, Jack-nek annyira nem ízlett. Utána játszottak szépen, én pedig előkészítettem a vacsit (lazac), ami a végén nem nagyon tetszett nekik, ugyanis más szószt használtam, mint szoktam. Szerintem isteni finom volt és anyukának is ízlett. Újabb közös biciklizés következett, majd az esti szokásos után csucsu.

Pénteken nyomtam egészen 9-től 8.30-ig. Anyuka rögtön lelépett, ahogy én kitettem a lábam a szobámból. Apuka már korán reggel elment ügyeket intézni és csak 10körül jött meg. Addigra én már elrendeztem a kölyköket szépen, de reggel óta nem voltak normálisak. Elkezdett nekik mesét olvasni, én pedig nekiálltam a bugyis-zoknis fiókjukat rendbe rakni. Hihetetlen milyen rendetlenek, én nem értem emberek, hogy tudnak így élni... A mese nem igazán foglalta le őket, teljesen megzakkantak, apuka csak ordított rájuk, én meg csendben hallgattam a szobából. Majd 11 körül elhúzott munkába, mi meg megebédeltünk, de az egész délelőtt egy káosz volt. Egy csomó időt töltöttek a kölykök time out (itteni nevelési módszer, olyan, mint mikor minket sarokba állítottak régen), mert egyszerűen nem bírtam velük. Csak a rosszaság, a vergődés, a verekedés ment egyfolytában. Na, utána adtam nekik fejmosást, nagyon pipa voltam rájuk. Leültettem mindet a kanapéra, hogy most már ebből elég, viselkedjenek, mert ez így nem normális dolog, stb., stb. Sajnos az egész ’jól viselkedek, többet nem leszek rossz’ dolog tartott kb. 5percig. Mindegy, úgy voltam vele, hogy ha ennyire nehéz a felfogásuk, akkor én nem vesződök velük feleslegesen. Úgysem az én gyerekeim, nem én fogok miattuk szégyenkezni… Végül elmentünk biciklizni (tudom, már nagyon uncsi még olvasni is ezt a sok biciklizést, de higgyétek el, kocsi nélkül bezárva a házba, igen csak korlátozottak a lehetőségek…), de Emma olyan hihetetlenül lassú volt, hogy azt hittem, menten az óceánba tekerek. Ment a pumpa rendesen fölfelé, mellé még rosszak is voltak, úgyhogy mondtam, pucolás hazafelé. Vacsira (tészta) megérkezett anyuka is, aztán pom-pom edzés. Ez alkalommal én maradtam ott nézni a lányokat, anyuka pedig elment valamerre Jack-kel. Közben már Justyna-val lebeszéltük az esti bulit, mondtam is anyukának, hogy akkor 8.30-9.00 között elmennék. Mondta, hogy persze, okés, nyugodtan, erre hazaértünk 8-ra, anyuka pedig abban a szent szúrásban le is lépett sétálni. Én meg maradtam egyedül a 3 gyerekre: fürdetés, hajmosás, lefekvéshez elkészítés. Próbáltam a lehető leggyorsabban elkészíteni őket, de így is 8.30-ra végeztem. Anyuka is akkor toppant be, Justyna meg már hívott, hogy akkor kész vagyok-e, mert indulnánk, a host anyja elvisz minket az állomásra. Mondtam, hogy most végeztem és sehogy sem állok, kell legalább fél óra. Úgy elment az egésztől a kedvem, hogy mondom nem is megyek, sz@rok az egészbe, úgy felidegesített anyuka. Tudta, hogy mennék el, erre ő még elmegy sétálgatni. Na mindegy, összeszedtem magam fél óra alatt, mondom csak azért is elmegyek, nem érdekel milyen fáradt vagyok meg, hogy anyuka bekavart. Hívtam gyorsan taxit (ugyanis ő egy szóval nem ajánlotta fel, hogy akkor elszalad velem, amiért miatta nem tudtam elindulni időben, a kölykök meg 10-től hamarabb úgysem fekszenek!) és 5percen belül már úton voltam a Lily’s-be. A csajok megvártak a pizzériában, megkajáltunk, aztán mentünk a bárba. Kicsit korán érkeztünk, mert a buli még nem kezdődött el, volt valami zenekar, aki játszott egy darabig. Mi (Justyna, Jess, Yasi) addig jól elbeszélgettünk, később Tom is befutott valami szülinapi buliból jöttek át oda. Kért mindenki piát, én bevertem 2 margaritát, ami nagyon jól esett anyuka húzása után, jól elvoltunk, dumáltunk, nevettünk sokat. Ki-ki táncolással, ki-ki bárpulttámasztással ütötte el az időt. Jess meg én természetesen az utóbbit választottuk :) Odajött hozzánk Tom dumálni, jaj, hogy mennyit nevettünk rajta Jess-szel. Aztán tök komoly pofával elkezdte nekem mondani, hogy „Tudod, van a haverom, Rob. Múltkor együtt voltunk a beach-en meg a szülinapi buliban. Na nagyon bejössz neki, szerinte nagyon helyes vagy meg nagyon cuki. A parton is egyfolytában mondta nekem, hogy jaj milyen aranyos, milyen csinos. Én mondtam neki, hogy menjen oda hozzád dumálni, de nem mert.” Erre én lezsibbadva (fáradtság+idegbaj+2margarita) nem is tudtam hirtelen mit válaszolni: zavart mosollyal kinyögtem egy ’aha, oké’-t. Aztán kérdezte, hogy én mit gondolok Rob-ról. Mondtam, hogy hát „jah, aranyos srác meg minden, de most erre nem tudok mit válaszolni…” Utána annyiban is hagytuk a dolgot. Valahogy túl fáradt voltam, nem úgy pörgött az agyam sem és hát egyből az jutott eszembe, hogy Rob 21éves!!! Elvoltunk még egy darabig, találkoztunk valami srácokkal, akik beszéltek egy buliról, amit a Hamptons-ban tartanak vasárnaponként. Buli a parton, dj-vel, piával, kajával, és mindenki jól érzi magát, plusz kapsz rengeteg smiley matricát, amit aztán ragasztgathatsz magadra és mindenki másra. A srácok úgy előadták a bulit, hogy még kedvünk támadt hozzá, ráadásul Justyna már hallott erről… Majd Tom jött értünk és 2 körül értem haza. 
Szombaton úgy volt, hogy elvileg 9-től délig dolgozom. Na ez a valóságban úgy nézett ki, hogy fél 2-ig bírtam, aztán fogtam magam és bementem a szobámba, mivel senki nem szólt megint, hogy jól van mára végeztél. Anyuka reggel elment a szépségszalonba, apuka pedig egész délelőtt itthon b@szt@ az eget, és nekem ezért kellett dolgoznom??!! Semmit nem csinált, csak tv-t nézett meg internetezett! Én meg a kölykökkel játszottam, próbáltam őket lefoglalni ilyen-olyan módon… ő semmit nem csinált. De legalább ne lett volna itthon egész délelőtt és akkor tudom, hogy igen, szükségük volt valakire, amíg ők intézik a dolgaikat és nekem ezért kell szombaton is dolgoznom. De így??!! Aztán egyszer csak szólt, hogy szeretne velem beszélni, üljek már le. Először megijedtem, aztán tudtam, hogy az előző estével akar valamit. Úgy is volt. Elkezdte mondani, hogy nem akar nekem curfew-t (takarodó) adni meg ilyenek, csak, hogy szerintük nem jó, ha kimaradok hajnalig, amikor másnap dolgozom. És, hogy mivel felnőtt ember vagyok, így rábízza az én ítélőképességemre, hogy megfogadom-e a tanácsukat és hogyan fogok dönteni legközelebb. Na nekem van egy nagyon rossz tulajdonságom: nem tudok visszaszólni másoknak. Nem szeretem a konfliktust, így inkább legtöbbször hallgatok, ami tudom, hogy nem jó, de nem tudok mit csinálni. Most sem volt ez másképp. Ahelyett, amit valójában megérdemelt volna apuka, én hülye csak annyit mondtam, hogy igen értem én, de időben felkeltem, a munkámat ugyanúgy végzem, mint máskor, úgyhogy… Ááá, úgy felb@szta ezzel az agyam már reggel, hogy az egész napomra kihatott. Szerintem teljesen jogtalanul szólt egy ilyen dologért. Először is, nem vagyok egy taknyos kis 17éves és el tudom dönteni, hogy meddig maradhatok ki este, hogy a munkámat másnap ugyanúgy tudjam végezni, mint bármely másik napon. Másodszor pedig, jogos lenne a dolog, ha ezt csinálnám már hónapok óta és a hétköznapokon is. Akkor elhiszem, hogy már elegük van és szólnak érte. De így, első alkalom után???!! Hát elmehetnek a sunyiba! Mondtam neki egy okét, aztán visszamentem a kölykökhöz. Anyuka délre ért haza, apuka meg elment a boltba. A kölykök még pizsamában voltak, aztán anyuka mondta nekik, hogy menjenek készülni, mert sietett haza és nem tudott elmenni kávéért. Arra, hogy sietett haza, többször is utalt, meg kérdezgette, hogy mégsem megyek sehova, vagy mi van. Mondtam neki, hogy de megyek el, csak a csajok (Lisa meg Kim) 3 körül tudnak jönni. Aztán én hülye megint csak, gondoltam jó fej leszek és mondtam neki, hogy itt hagyhatja a kölyköket, ha csak egy kávéért megy. Egyből rávágta, hogy oké, nem kellett nagyon ajánlgatni, de végül csak Emma maradt velem, a másik kettő menni akart. 2 körül a család megint grillezett, kérdezték, hogy eszek-e velük, de mondtam, hogy köszi nem, mert a lányok bármikor itt lehetnek értem. Végül kicsivel 3 előtt jött az üzi, hogy mehetek kifelé, aztán uzsgyi. Útközben megálltunk a Dunkin Donuts-ban feltankolni boldogsághormonnal, mert mint kiderült, Lisának is meg nekem is szükségem volt rá. Vettünk finom fánkokat, a Mekiben meg kaját és fagyit. Szegény Lisa majdnem elsírta magát, amikor kérdeztem, hogy mi újság, hogy megy a dolog a családdal. Mondta, hogy nem igazán jól, sőt mi több már rematch-ben van. Újabb családkeresés, amire 2hete van. Ha nem talál új családot, mehet haza… mondta, hogy nagyon szomorú, hogy a család 1hónap után máris elküldi és a legrosszabb, hogy igazából esélyt sem adtak neki, hogy tudjon esetleg változtatni azon, ami nem tetszik nekik. Mondta, hogy van egy család Philadelphiában, akik talán, de más nem nagyon jelentkezett még, és sajnos ezek sem írtak egy ideje. Ráadásul a LCC-nk, Nancy (tanácsadó) sem valami segítőkész :( Jól kibeszéltük a témát, én is elpanaszkodtam magam nekik, elmondtam a családról alkotott véleményemet és meglátásomat, aztán bevetettük magunkat a habokba…

Lisa, én, Kim

...ilyenkor mindig észbe kapok, hogy igenis az ilyen napokért vagyok én itt, még akkor is ha néha hullámvölgyben találja magát az ember, egy ilyen nap néhány sorstárssal enyhít a dolgokon. Egyedül Kimnek voltak jó hírei és az ő host családja nagyon szupernek tűnik eddig. Lisa meg én csak irigykedtünk. Kim nagy boldogsággal és izgatottan mesélte, hogy úgy néz ki, hogy játszani fog a helyi kosárcsapatban. Vasárnap lesz egy meccs és majd ott megnézik az edzők és eldől a dolog. Mondta, hogy már Németországban is kosarazott valami csapatban és hát a magasságából adódóan egyértelmű volt számomra, hogy milyen sportot űz :) Eltöltöttünk egy pár órát a parton/vízben, majd elmentünk egy közeli outlet-be Kimnek cipőt venni. Nézelődtünk egy pár üzletben, Kim talált cipőt is, aztán még tettünk egy kört, mikor visítást, sikítozást hallottunk. Közelebb mentünk, hogy mi folyik itt Gyöngyösön, erre sok kis tizenéves fruska állt körbe néhány fiút. Egyből levágtuk, hogy ez valami banda lehet, így közelebb mentünk, hogy lássuk, kik azok. Hát ott tanakodtunk Lisával, hogy kik lehetnek, de egyikőnk sem ismerte fel őket. Így nem tudtuk, hogy egyáltalán csináljunk-e képet mi is vagy sem :) Megkérdezni meg ciki lett volna a sok őrjöngő kislánytól, hogy kik ezek. Lehet meglincseltek volna a tudatlanságunkért :) Egyébként egész jóképű kisfiúk voltak :P

Ezt a lapot sikerült szerezni róluk

Közben írt Justyna, hogy mi a szitu, van-e valami tervem estére. Korábban volt szó róla, hogy megyünk Bay Shore-ba bulizni, de végül mozi mellett döntöttek, így mondtam, hogy akkor én azt kihagyom. Ha én leülök egy sötét terembe egy ilyen nap után, akkor tuti elalszom. Még egyeztettünk a másnapi Long Beach-i kirándulásról: 9.30-kor indulás, legyek kész, jönnek értem. Így meg aztán egyértelmű volt, hogy inkább takarékolom magam, meg hulla fáradt is voltam, plusz a kis reggeli műsor… 

Vasárnap. Long Beach. 8-kor akartam kelni, hogy idejében elkészüljek, meg el akartam szaladni bagel-ért reggelire, de végül 9-kor bírtam kikászálódni. Úgy volt, hogy 9.30-10 körül indulás, el is készültem időben, de 11-kor még otthon ültem és vártam, majd írtam Justyna-nak, hogy mi van már. Mondta, hogy még 20perc és itt vannak értem. Kérdeztem, hogy még mindig megyünk-e, mert közben elborult az ég. Meleg volt, de már nem sütött a nap. Mondta, hogy megyünk persze, hátha kijavul az idő megint. Én már indulásra készen vártam őket egy ideje, majd nagy sokára befutott Tom, Connor (Tom tesója. Tök vicces, hogy ő a fiatalabb és sokkal idősebbnek néz ki, mint Tom.) meg Justyna. Utána felvettük Jess-t és útközben megbeszéltük, hogy mivel mindenki éhes, menjünk kajálni. Connor mondta, hogy van egy jó kis étterem Babylon-ban, így oda mentünk. A hely neve Cooper Street, főleg hal és tenger gyümölcse a specialitásuk, de természetesen van minden más is. Mindig is ki akartam próbálni új ételeket, de tartok attól, hogy ha valami sz@rt kapok elsőre, akkor soha többet nem fogom megkóstolni újra. Hál’ Istennek nem így lett. A rákot már kóstoltam mikor apuka csinálta, az finom volt és mivel Connor nagyon dicsérte a helyet, így választottam rákot paradicsomos tésztával. Isteni volt!

Mmmmmm...

Justyna ebédje. Az enyém is így néz ki, csak a paradicsomtól meg a sajttól nem látszik :)

Tetszett a hely, finoman főznek és jó árban is van. Aztán, mint a jóllakott óvodások, elindultunk. Valamerre. Én még mindig azt hittem, hogy Long Beach-re megyünk, de kiderült, hogy közben meggondolták magukat, csak épp szólni felejtettek el. Végül csak Jess és én mentünk, méghozzá vonattal. Ő már lebeszélte egy ottani barátnőjével még előző nap, hogy megyünk, úgyhogy nem akart sz@rban maradni, meg már így is elment a fél nap a semmivel. Találkoztunk a csajjal, nagyon aranyos, jó fej. A beach-en várt ránk az anyukájával meg a tesójával, akik épp látogatóban voltak nála. Csomót dumáltunk, szuper a host családja, 2 blokknyira lakik a parttól. Aztán elváltak útjaink, ő ment haza, mi meg Jess-szel könyvesbolt után kajtattunk, mert meg akarta venni a harmadik részét a könyvnek, amit egy ideje fújnak nekem, hogy olvassam el. Mivel nem találtuk sehol, így sétáltunk egyet, majd betévedtünk egy Red Mango-ba, ahol megkóstoltam végre a frozen yoghurtot. Már többektől hallottam, hogy isteni, ki is akartam próbálni, és nem csalódtam! Egy újabb dolog, aminek függője lettem :)

Yummy in my tummy :)

6 körül indultunk vissza a vonathoz, majd a hazaút kicsit kalandosra sikerült. Ugyanis majdnem lekéstük a vonatot, épphogy gyorsan felugrottunk rá, majd utána mondta Jess, hogy elfelejtette megnézni a megállókat. Mivel nincs közvetlen járat Lindenhurst-be, át kell szállnunk valahol, és nem tudja, hogy ez ott megáll-e. Pont jött egy 'kalóz', megkérdeztük tőle, és azt mondta, hogy igen megáll ott, ahol nekünk át kell szállnunk. De NEM állt meg, és egyszer csak a Penn Station-ön találtuk magunkat. Egész úton be nem állt a szánk, azt hittem elnéztük, de nem. Nem állt meg. Mire észrevettük már késő volt, majdnem a Penn Station-ön voltunk. Jót kacagtunk rajta, főleg, hogy eddig még nem sikerült eljutnom idáig. Fél óra volt a következő vonatig vissza, gyorsan megvettük a jegyet és Jess kérdezte, hogy akarom-e látni a Times Square-t. Válasz: hát hogy a viharba ne! Na kérem ez úgy nézett ki, hogy este fél 9-kor elindultunk, hogy a szerencsétlen kis turista lássa végre a Times Square-t. Elindultunk kifelé az állomásról, és akárcsak a filmekben, ahogy haladtunk a mozgólépcsővel egyre feljebb, egyszer csak ott voltam. A szám tátva, a szívem ezerrel ver és a szemem nem hisz saját magának! Atya…úr…isten, itt vagyok Manhattan-ben! A fények, a millió taxi, a zaj, a szag, a rengeteg ember… áááá hihetetlen! Szedtük azért a lábunkat, a nyári ruha majd lerohadt rólunk, én nem győztem kapkodni a fejem jobbra-balra, majd egyszer csak ott álltam a Times Square közepén. Kerek 5 perc jutott belőle, kerek 5 percig szívtam magamba a helyet és forogtam, mint egy körhinta, a fejemben ismételve, hogy ’Úr isten, itt vagyok’. Majd megtört a varázs és rohantunk vissza a vonathoz, megint be nem állt a szánk hazáig. Ott taxiba pattantunk és majd’ 11óra volt mire hazaértem. A szülők nem mondtak vagy kérdeztek semmit, én azért elmeséltem a kalandos sztorit, hogy miért is jöttem ilyen későn. Gyors zuhany, beszéltem velük a másnapról aztán csucsu.

xoxo E

The road so far... III.

Augusztus 20 – 26.

Hétfőn a kölykök már korán reggel ordítoztak. Én próbáltam visszaaludni, de 9után valami más miatt ugrottam ki az ágyból. Még vasárnap este kiment az összes tv, az internet, minden, így hívták a szerelőt, aki reggel meg is jött. Fura zajokat hallottam, láttam is a tv-n, hogy a piros lámpa elalszik, megint ég, úgyhogy gondoltam, hogy biztos csinálnak valamit. Majd apró pukkanásokat, durranásokat hallottam az ágyam melletti falból. Lenéztem, láttam, hogy egy kis füst szállt ki a hosszabbítóból, úgyhogy gyorsan kihúztam a falból. De rá pár percre, a tv alatti fal kezdte el iszonyatmód ontani a füstöt. Sercegett, durrogott, és olyan fekete-szürke füst jött elő, hogy azonnal rohantam ki a szobából anyuka után kiabálva, hogy jöjjön, mert valami nem oké. Gyorsan lekapcsolta az áramot a szobámban és mondta, hogy szaladjak ki és szóljak a szerelőnek, hogy mi történt. Addigra már minden szobában elkezdtek füstölni a falak, úgyhogy az egész házban lekapcsolták az áramot. A szerelő vizsgálgatta a dolgokat, majd kiderült mi a probléma. A család hallott valami zajt múlt szombaton, de nem tudták mire vélni, így amikor az ürge elmondta, hogy a vezetékek bizony nincsenek jól elföldelve, (sőt egyáltalán nincsenek a föld alatt, hanem a ház oldalában futnak) és elégtek, rájöttek, hogy a múltkori zaj valószínűleg ez lehetett, akkor éghettek el a vezetékek. Akkor volt egy kisebb vihar és a villámlást bekapták a vezetékek, mivel nem a föld alatt voltak, így az elégette őket, és amikor a fickó próbálta megszerelni a tv-t, az egész kifüstölt. Isteni szerencse, hogy nem égett, ’csak’ füstölt. Volt olyan szag a házban, hogy borzasztó. A kölyköket ki kellett vinni az udvarra, amíg kicsit alábbhagyott a füst, majd felöltöztettük őket, mert 11-re jelenés volt tumbling órán, de inkább leléptek hamarabb. Én gyorsan összekészültem (mert ugye pizsamástól pattantam ki az ágyból), kávé, kaja, majd apuka megkért, hogy szaladjak már el a Dunkin Donuts-ba neki reggeliért, meg magamnak is vehetek valamit. De mivel pont előtte kajáltam, nem voltam éhes, így nem költöttem el feleslegesen a pénzét. Utána összerámoltam a kölykök szobáját és vártam anyukára meg a kölykökre, hogy dél körül megjöjjenek. Játszottam velük, kis skype, majd elmentünk a Mekibe, hogy a kölykök tudjanak ott is játszani, de nem sokáig maradtunk­. Utána Emmának tánc volt, a másik kettő maradt velem. Vacsira hot dog volt, Jiji megint vergődött egy sort, Jack-kel nem volt semmi gond. Kaja után a lányok mentek pompom edzésre, Jack maradt velem és elmentünk biciklizni, meg a szomszéd kiscsajjal játszott. Közben jött a szerelő valamit csinálni a kinti, utcai vezetékekkel is. Bámulta mindenki, mintha csak a télapó jelent volna meg rengeteg ajándékkal. Fél 8 körül jöttek meg a lányok, majd fürdés, hajmosás és végeztem mára.

Kedden korán kezdtem, 8.30-kor. Egészen pontosan 8.25-kor bírtam kimászni az ágyból. 8.40-kor anyuka elhúzott Emmával meg Jack-kel hip hop-ra, de Emma nagyon fáradt volt, végig sírt, vinnyogott. Jiji maradt velem. Szépen megreggeliztünk, 10-ig hagytam tv-zni, utána felöltözés és elmentünk egyet sétálni. Mire hazaértünk, már a többi is itthon volt. Emma elkezdett vergődni, hogy mi az, hogy csak Jillian volt velem egyedül, és, hogy ő is akar menni sétálni és velem lenni egyedül. Dél körül ebéd, de megint alig ettek. Én nem tudom mi van ezzel a pulyával (Sz-Sz-B megyében mi így hívjuk a gyereket), de alig esznek valamit. Jack szinte semmit nem evett, a lányok ettek zacskós levest, de gyanítom csak azért, mert én azt ettem. Csak tudnám, akkor honnan van ennyi energiájuk… ?! :) Anyuka elment egy kicsit, 2körül jött vissza, mert várta a fickót megint az elektromos művektől, hogy megnézzék a ládát, meg a vezetékeket, és hogy mennyibe kerülne kicserélni. Elvittem Emmát egyedül sétálni, majd anyuka is akart menni, de a kölkök elkezdtek vinnyogni, hogy ők is ők is, így egy időre megszabadultam tőlük és nyugisan előkészíthettem a vacsit (csirke, tört krumpli, meg zöldség). Visszajöttek hamar, de aztán anyuka egyből le is lépett, hogy egyedül sétálhasson, és persze, hogy a fickó pont akkor bírt jönni. Megmutattam neki, hogy hol a láda meg a többi, aztán anyuka is visszaért, majd megint lelépett. Kölykök egész jól ettek, desszertnek jégkrém, utána biciklizés. Addigra anyuka is hazaért, majd elkezdett készülődni egy temetésre. Az egyik kollégája meghalt rákban, de a sztori elég durva és szomorú. A kölykök meghallották, hogy a szomszéd kislány kint van, így ki akartak menni. Ment a locsolójuk, és ők ezt roppant mókásnak találták, így elkezdtek alatta rohangálni, de olyan őrült módjára. Egyszer csak láttam Emma elesett, jól lehorzsolta a lábujját, ami vérzett is. Na akkor mindegyik abbahagyta a rohangálást, mindenki befelé, gyors zuhany és pizsama. Anyuka 6után elment a temetésre, én meg beraktam a kölyköket a tv elé, vitamin, tejcsi, fogmosás, majd betereltem őket a szobába. Beraktam nekik egy dvd-t, ahogy anyuka elrendelte, és működött a dolog, mert kussban voltak. Egészen addig, amíg anyuka meg nem érkezett olyan fél 10körül. De hát onnantól már nem az én problémám :)

Szerdán 8körül ébredeztem a szokásos reggeli vinnyogás miatt. Gyorsban skype-oltam Anyucival recept ügyben, ugyanis paprikás csirkét csináltam vacsira. Viszont kellett a recept és az útirány. A kölykök 10-től 11.30-ig gimnasztikán voltak, utána ebéd, egy kis biciklizés, egy nagy adag idegbajjal fűszerezve. Nekiálltam a vacsorakészítésnek, ment is minden simán, még a tejföl is ugyanolyan, mint otthon. Hát meg kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült, ennek ellenére a kölykök nem szerették, mindenféle szóval illették, már a végén kezdett nevetségessé válni, amit leműveltek. Anyukának, apukának ízlett és a legfontosabb, hogy nekem is ízlett és maradt bőven, úgyhogy jól laktam belőle és ettem egy kis hazait :) Mondta anyuka, hogy vacsi után majd elnézünk a beachre. Így is volt. Célba vettük az egyik közeli partot, aminek a neve Robert Moses Beach. Egyszerűen leírhatatlan az az érzés, ami akkor kapott el, amikor megláttam a partot és a végtelen óceánt... Egyszerűen lélegzetelállító volt. Vittem az én kis Kenimet (Canon 1100D) előrelátóan felkészülve és sikerült a leggyönyörűbb naplementét elcsípni, amit eddig láttam. Komolyan mondom, eszembe sem jutott, hogy a családdal vagyok ott és jó lenne a kölykökre is figyelni. Istenem, úgy maradtam volna még, csak ücsörögni a gyönyörű fehér, puha homokban, a szélben, az óceánparton, hallgatni a vizet, nézni a hullámokat, magamba szívni a friss sós levegőt… ááá, hihetetlen. Egyből eszembe jutott, hogy igen, ez az a látvány, ez az az érzés, amiért itt vagyok, és ez elnyomja a család hibáit, a kölykök gusztustalan viselkedését. Az ilyen pillanatokért érdemes élni, egy ilyen látvány többet 
ér mindennél…

sült szalonna XD

Fájó szívvel hagytam ott a partot, de boldogsággal telítve. Hazaérve visszaestem a valóságba. Fürdetés, hajmosás, majd 9-kor végeztem.

Csütörtök. 23-a. Egy kerek hónapja, hogy a gépem landolt New Yorkban.

8.30-kor kellett volna kezdenem reggel, de anyuka visszaküldött aludni, hogy mégsem viszi Emmát balettra, mert nagyon fáradt a kiscsaj. Így 10-kor kellett kezdenem, de már visszaaludni nem tudtam. Úgyhogy skype-oltam egyet tesómmal, elvittem apukát az állomásra, majd haza. Anyuka le is lépett rögtön, én meg kihajtottam a kölköket biciklizni. Jött valami vendég hozzájuk, így anyuka azt mondta, hogy 4-ig nyugodtan elmehetek, ha akarok, mert nincs rám szüksége. Nagyon megörültem a hirtelen jött pár szabad órámnak, így kaptam az alkalmon és elindultam, hogy bankszámlát nyissak. 1körül leléptem és a Chase nevű bankba mentem először, mivel az esett útba. Elmondtam a csajnak, hogy mit szeretnék, elmondta a lehetőségeket, megköszöntem, majd célba vettem a Bank of Amercia-t. Úgy tudom, hogy a legtöbb au pair itt nyitott számlát, de gondoltam összehasonlítok azért legalább kettőt. Szóval ott is elmondtam, hogy mit szeretnék, és volt számomra megfelelő ajánlatuk, így azon nyomban meg is csináltuk a papírmunkát :) Amire viszont nem számítottam, hogy fényképet is csinálnak, ami ott fog virítani a bankkártyán. Bizony. Na már most, az én fejem kb. úgy nézett ki, mint akibe belecsapott a 220V, de nem volt mit tenni. Megjegyezném, hogy minden hivatalos fénykép rólam szörnyű. De szó szerint. Na mindegy, ezzel együtt kell élnem. Fél 3 körül végeztünk mindennel, majd elhajtottam a Mekibe, ahol lecsúszott egy kis kaja meg jégkrém. Rossz vagyok, tudom, de nekem kimaradt az ebéd. 4-re mentem vissza, majd elkezdtem a vacsit csinálni egyből (taco). 5-kor anyuka lelépett Emmával balettra, én meg itthon a másik kettővel. Egész jól elütöttük az időt rollerezéssel, majd 6-kor indulás anyukáék után hip-hop-ra. Az óra után mindegyik velem akart hazajönni, mármint az ’én’ kocsimban, amit leraktunk az állomáson apukának későbbre, aztán elhajtottunk a Starbucks-ba anyukának jeges kávéért. 8körül értünk haza és nem kellett őket megfürdetni meg semmi, pedig olyan büdi volt a lába mindegyiknek, hogy na. Én gyors zuhanyt vettem, majd egy kicsit skype-oltam tesómmal. Közben 2 meghívást is kaptam a hétvégére, de sajnos még semmit nem tudtam, hogy kell majd dolgoznom. Ugyanis anyuka tesója meg annak az élettársa jöttek látogatóba és azt mondta anyuka, hogy lehet, hogy elmennének az egyik este és bébiszittelni kellene, viszont nem tudja biztosan és azt sem, hogy melyik este. Hát mondom nagyszerű, így aztán lehet tervezni… Na mindegy, a szomszéd csaj, Justyna, hívott vacsizni péntek estére, szombatra pedig beach a tervük. Aztán egy másik lány, Sarah (vele még nem taliztam, csak üzeneteket váltottunk), hívott bulizni a Webster Hall-ba, Manhattanbe szombat estére. Ígéretesnek hangzott mind a kettő, de ugye választ nem tudtam adni, hiányos információk fejében...

Péntek reggel 9-kor kezdtem, és meglepően jól elvoltunk. Felöltöztettem őket, lányoknak megcsináltam a haját, stb. Tök jó, hogy végre lányos dolgokban is részem van, a sok „fiú gyerekem” után :) 11 körül betoppantak anyuka tesójáék, úgyhogy a kölykök velük foglalkoztak, hál’ Istennek. Mi is beszélgettünk sokat, megebédeltünk (semmi extra csak szendvics), majd indultunk volna biciklizni. Már készülődtünk meg minden, mikor is Jack meg Emma előre szaladt és valahogy Emma orrba vágta Jack-et az üvegajtóval, de úgy, hogy szegény gyereknek ömlött az orrából a vér és ordított is rendesen… szegény ördög, sajnáltam nagyon :( Végül elindultunk, de 5perc után vissza kellett fordulnunk, mert nem bírtak magukkal. Inkább medencéztek meg társasoztunk. Később anyuka úgy döntött, nézzünk el a közeli beach-re, így elmentünk a Tunner Park-ba. Ez is az öböl rész, de van a parton kialakítva egy játszórész a gyerekeknek. Mindenféle játékból spriccel a víz, van csúszda meg minden, ami segít, hogy tetőtől talpig vizes legyél. Nagyon élvezték a kölykök, mint akik ketrecből szabadultak éppen. Hál’ Istennek nem sokáig voltunk. 4-re szépen hazaértünk, én egyből nekikezdtem a vacsinak (lazac, rizs, bébi kukorica/répa), majd szépen megkajáltunk és anyuka elvitte a lányokat pom-pom edzésre, Jack maradt velem itthon. Anyuka tesójáék nagyon jó fejek, és egész délután csak kérdezgettek Magyarországról, Londonról, családomról meg rólam. Tisztára, mint egy kihallgatáson :) De nagyon élveztem, nem győztem válaszolni a sok kérdésükre. Átlapozták a könyvet is, amit hoztam a családnak és ott ájuldoztak, hogy milyen szép Magyarország meg milyen szép helyek vannak nálunk. Mindenre kíváncsiak voltak, még az otthoni jogsimat, személyimet és az útlevelemet is meg akarták nézni :) Aranyosak voltak nagyon. Utána elrendeztem Jack-et, olvastam rengeteg mesét neki (legalább 8-10db könyvet tuti és már a szemem yoyo-zott), majd 8körül megjöttek a lányok is. Gyors fürdetés, hajmosás és kész. Igaz, hogy fáradt voltam, de ki kellett szellőztetni a fejem és gondoltam sétálok egyet. Nagyon jó idő volt, viszont annyi szúnyog is, hogy lehetetlenség volt megállni akár egy pillanatra. Úgyhogy gondoltam kicsit megmozgatom a csontjaimat és akkor talán nem esznek szét azok a kis mocsok vérszívók. Így amíg sétáltam, köröztem a karommal, lépegettem nagyokat, stb., hogy távol tartsam őket magamtól. Biztos röhejesen néztem ki :) Fél órától többet sajnos nem bírtam, mert itt komolyan mondom, mutáns szúnyogok vannak, és támadtak egyfolytában. Inkább hazafelé vettem az irányt, gyors zuhany, hajmosás, aztán be az ágyba. Ja, és még mindig nem tudtam, hogyan fogok másnap dolgozni. Hiába kérdeztem meg százszor, nem tudták megmondani… 
Szombat reggel 9-től volt meló, de már 8 körül úgy keltem, hogy alig bírom mozdítani a fejem. Még este éreztem a hajmosásnál, hogy valami nem stimmel a nyakammal, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert nem fájt, csak fura volt egy-egy mozdulatnál. Nagyon sz@r volt fájdalommal kelni és egész végig a sírás kerülgetett, felöltözni, mozdulni alig bírtam. Gyorsan bevettem Cataflam-ot, gondoltam, hátha segít. Az asztal jól meg volt pakolva reggelivel és volt egy csomó bagel is. Megörültem, gondoltam jól bepakolok belőle, meg öntöttem magamba a kávét. Kérdezték egyből, hogy valami baj van-e a nyakammal, hogy úgy egybe forgok, szépen elbájcsevegtünk, de már akkor nagyon nehezemre esett még beszélni is, hogy ne sírjam el magam a fájdalomtól. Majd anyuka megkérdezte, hogy mi a baj, mi történt a nyakammal, és nem bírtam tovább, elsírtam magam. Sokszor aludtam már el a nyakam, de így még sohasem fájt, hogy tényleg ne bírjak mozogni. Már mindenféle betegséget képzeltem be magamnak, mert egyszerűen nem tudtam mire vélni. Na mikor kitört belőlem a sírás, mindenki megijedt, hogy mi van, mondtam, hogy ne haragudjanak, de annyira fáj a nyakam, hogy nem bírom tovább. Elkezdtünk találgatni, hogy vajon mitől van (másnap kitaláltuk, hogy valószínűleg az esti séta alkalmával túlbuzgó voltam a szúnyogok elhessegetésében... tiszta ciki), anyuka adott Aleve-et, hogy az izomlazító, meg hogy majd rakjak a nyakamra meleg pakkot. Ezután én öltöztettem fel a lányokat, próbáltam lefoglalni őket (úgy, hogy rajtam kívül még 4 felnőtt volt a házban), de nagyon fáradt is voltam, meg ugye a nyakam is fájt. Apuka meg a sógora elmentek bevásárolni a BBQ vacsihoz, aztán anyuka is lelépett a tesójával, én meg itthon ragadtam a kölykökkel, fájós nyakkal meg minden… elvileg délig dolgoztam volna, de mivel senki nem volt itthon addigra és utána sem mondta senki, hogy jaj már itthon vagyunk, menjél pihenni a fájós nyakaddal nyugodtan, így 2-kor meguntam a dolgot és szépen bevonultam a szobámba. Természetesen nem tudtam pihenni, és a nyakam miatt semmilyen pózban nem bírtam megmaradni, de a reggelhez képest már sokkal jobban éreztem magam. Vettem be még Aleve-et, plusz meleg pakkot is folyamatosan raktam a nyakamra. 3 körül megjöttek apuka tesójáék, kész családi találkozó volt itt kérem. Ment a BBQ-zás, engem is kínáltak és hát el is fogadtam. Sőt, apuka egy kis tenger gyümölcsét is készített, én pedig úgy döntöttem, hogy nyitott leszek kipróbálni dolgokat. Úgyhogy ettem finom garnélarákot (a nagyobbik fajtát) és kagylót. A rák nagyon finom volt, megszerettem, viszont a kagyló… Csak rágtam és rágtam és rágtam, az íze meg olyan semmilyen volt, úgyhogy ezt kipróbáltam, de köszönöm ennyi. Még korábban beszéltük a lányokkal (akik a körzetemből közel laknak hozzám), hogy délután elmehetnénk Starbucks-olni, de végül senki nem mondott semmi konkrétat, annyira kedvem sem volt, úgyhogy én fogtam magam és elmentem a Mekibe fagyizni. Közben (ez olyan fél 6 körül volt) jött egy sms Justyna-tól, hogy van-e valami programom estére, mert ha nincs, akkor elmehetnék vele egy szülinapi buliba, 8-ra értem jön. Nem nagyon volt kedvem kimozdulni, plusz ugye a nyakam még mindig fájt, de mielőtt idejöttem, megfogadtam magamnak, hogy amire csak lehet, igent mondok :) Így gyorsan hazahúztam, el kezdtem készülődni, és teljes harci díszben vártam egészen 9-ig… Egy fekete Jeep várt a ház előtt, ugyanis Justyna Tom-mal jött értem, amiről egyébként nem is tudtam (vele a múltkor taliztam a Lily’s-ben, ő Justyna barátja), aztán felvettük Rob-ot (Tom haverja, mindketten ameriakiak), majd Yasi-t (német, ő is au pair) és indultunk Babylon-ba. Hát kérem, ez egy tipikus amerikai szülinapi házi buli volt, csak úgy, mint ahogy a filmekben láttuk. Volt medence, tábortűz, chips, kaja, pia, sör. Az ünnepelt, Kim, egy kb. 2m magas, szőke, nagyon vékony lány volt, akit természetesen nem ismertem, a csaj Tom haverja volt. Felköszöntöttük, és ahogy kell, meg is volt a klikkesedés. Az a banda nem igazán vegyült velünk, ami nem is volt akkora baj, így mi jól elvoltunk öten :) Beszélgettünk mindenféléről, nevettünk sokat. Te jó ég, ez a Tom annyira egy cuki pofa és még vicces is. Rob is nagyon aranyos volt, vele is beszélgettem sokat. Kiderült, hogy tök jó munkája van máris, pedig még csak 21 éves. Egyből tesóm jutott eszembe, mikor mondta, hogy víztisztítás- és kezeléssel foglalkozik a cég, ahol ő labor technikusként dolgozik. Így hát volt még egy közös témánk. Yasi is nagyon aranyos csaj, ő is július környékén jött, mint én. Aztán Tom és Rob kitalálta, hogy játszunk. Ismerős az amerikai filmekből a ping-pong-os játék? Amikor egy asztal két végében műanyag poharakat állítanak fel és bele kell találni a labdával és piálni is kell? Igen? Na, mi ezt játszottuk :) Nagyon vicces volt, egész végig röhögtünk. Én voltam Tom-mal, Yasi meg Rob-bal egy csapatban. Nagyon éveztük a játékot, persze a fiúk már nem először játszották ezt, úgyhogy nekik ment simán a dolog, de meg kell mondjam, ahhoz képest, hogy mi lányok most játszottunk először ilyet, egészen jól ment nekünk is. Sőt mi több, én annyira belejöttem a játék végére, hogy csomószor beletaláltam a pohárba és az utolsó győztes dobás is az enyém volt. Volt egy pár vicces mozdulatom a fájó nyakam miatt és annyira felszabadultan nem is tudtam emiatt örülni a sikeres dobásainknak, plusz röhögtek is rajtam a srácok, de ááá, szuper volt. Nagyon jól éreztem magam. 1-kor már itthon is voltam. Tom vitt haza minket, és képzeljétek el, megvárta, amíg mindenki szépen belép az ajtón és csak utána hajtott el. Hát ilyet mondom, meg kell zabálni ezt a fiút. Nagyon figyelmes volt tőle :)
Még este megbeszéltük, hogy a vasárnapot beach-eléssel töltjük. Robert Moses volt az úti cél. Az a gyönyörűséges part, amit úgy a szívembe zártam :) Én már 9körül fent voltam a kölykök miatt, de így legalább volt időm elkészülni. Fél 1 körül jött értem Justyna meg Tom, aztán felvettük szépen Rob-ot és Yasi-t is, aztán irány a beach. A hídnál beállt a sor valami baleset miatt, így kicsit tovább tartott a dolog, de megérte a sorban állást. Lepakoltunk szépen, aztán be a vízbe. Jaj, te jó ég, egyszerűen hihetetlen volt. Gyönyörű nagy hullámok jöttek, én kicsit izgultam is, hogy elbírok-e majd vele, de amint rákap az ember az ízére… lehetetlen abbahagyni! Úsztunk szépen a hullámok alá, feküdtünk rajtuk, egyszerűen szuper volt. Annyira erősek voltak, hogy észre sem vettük milyen hamar elsodor minket, így mindig vissza kellett gyalogolnunk a parton a kijelölt fürdőző részhez. Nagyon hamar el lehet fáradni ebben a hullám „lovaglásban”, de egyszerűen nem bírtuk abbahagyni. Azért egyszer-egyszer kifeküdtünk napozni, zenét hallgatni… Negyed 6körül értünk haza, én még utána elszaladtam kajáért és fagyiztam is egyet, aztán zuhany, hajmosás. Ez alkalommal nem végeztem gyorsan, mivel időbe telt, mire az összes homokot kimostam magamból. A fürdőnacimból önteni lehetett, a hajamról meg ne is beszéljünk. Még megnéztem egy filmet, aztán csucsu.

xoxo E

The road so far... II.

Augusztus 13 – 19.

Ma van a szülinapom-pom-pom :) Tudtam, hogy nem lesz olyan, mint az eddigiek, de azért ilyenre nem számítottam. 10körül keltem, összekészültem, 11-kor pedig mentünk ’tumbling’-ra (bukfenc szó szerint, de ebben az esetben mindenféle talajgyakorlatot takar) a kölykökkel meg anyukával. Mielőtt elindultunk, apuka beszólt, hogy „Neked meg ma van a szülinapod? Happy Birthday.” Csak pislogtam, hogy ez akkor mi is volt. Válaszoltam, hogy igen ma van, aztán elindultunk. Tumbling után mentünk a Target-be, ahol még mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, Jillian akkora vergődést nyomott le, hogy legszívesebben fejvesztve rohantam volna világgá. A probléma az volt, hogy nem hozta a zsebpénzét magával, hogy vegyen édességet, mint a többi, és anyuka hiába mondta neki, hogy majd ő ad neki pénzt és meg tudja venni, amit akar, a kiscsaj egyszerűen nem fogta fel. Neki az a pénz kellett, ami a malacperselyben van otthon, és nem értette meg, hogy anyuka kölcsönöz neki most pénzt, és majd ő otthon visszaadja neki a perselyből. Egy jó 15percbe telt, mire végül rávettük, hogy fogja be és mehettünk a boltba. Utána mentünk haza és én egyedül maradtam a kölykökkel. Ráadásul nem tudom mi volt, de olyan rosszak voltak, hogy alig bírtam velük. Egyáltalán nem hallgattak rám, nem akarták összepakolni a millió játékot, amit kihurcoltak a nappaliba meg mindenhová. Aztán anyuka megjött, és akkor Emma kezdte a műsort. Legnagyobb meglepetésemre, anyuka ezért elvitte magával vásárolni. Hihetetlen, milyen szuper büntetés... No komment. Odavoltak egy darabig, majd miután hazajöttek, Emma odajött hozzám, a kezembe nyomott egy Target-es ajándékkártyát (30$ volt rajta), hogy ez a tied. Mondom neki, hogy hát miért, mintha nem tudnám (rá volt írva a hátuljára, hogy happy birthday). Erre a kiscsaj rántott egyet a vállán, hogy „Hm, nem tudom.” Az mondom derék, pajtás. Anyuka meg csak az ajtóban mosolygott zavartan…

Este a lányoknak pompom edzés volt, anyuka vitte őket, Jack pedig maradt velem. Általában mindegyik normális, ha csak egyesével vigyázok rájuk, de hát nem mindig van ilyen szerencsém :) Tök jól elvoltunk, játszottunk, társasoztunk, olvastam neki, stb. Hallgatott rám, tök aranyos volt. Megfürdettem, rendbe szedtem alváshoz készre.

A hétfői nap csúcspontja pedig az volt mikor, tesómmal és barátnőjével skype-oltam és elénekelték nekem a jó öreg Halász Judit féle Boldog Szülinapot dalt! Annyira nagyon jól esett, ez végre szívből jött, jó volt látni őket, még ha csak monitoron keresztül is… Meg is könnyeztem :)

A családdal kapcsolatban pedig, úgy voltam vele, hogy inkább ne adtak volna semmit, ne mondtak volna semmit. De legalább vigasztalt Anyukám meg Apukám kedves szavai, tesómék köszöntése, az a száz akárhány üzenet, amit kaptam, meg a képeslap Londonból…

Másnap tesóm szülinapja :) Jaj Istenkém, de hiányzott a közös ünneplés, a család, a barátok, ahogy mindig ünnepeljük a szülinapunkat :( Mivel egymás utáni napon születtünk, mindig egybe tartottuk és kezdtük az enyémen, majd folytattuk az övén. A Tisza parton a faházban, családdal, barátokkal körülvéve, vagy kezdve nálunk otthon a kertben és utána a Tisza parton… Áááá, nagyon nagyon hiányzott! Ez volt az első szülinap a családom és barátaim nélkül, egy átlagos hétfői napon, munkával ünnepelve. Nem lehettem ott éjfélkor, hogy megöleljem a húgomat és személyesen köszöntsem fel a születése napján…

Kedd reggel zajra ébredtem. Apuka kalapácsolt-fúrt-faragott valamit. Összeszedtem magam, majd kimentem reggelizni, és akkor láttam, hogy mit csinál. Még este hallottam valami zajt, mintha valami leesett volna, vagy ledőlt volna, de ki nem mentem megnézni. Na, ez a zaj kérem a lányok szekrénye volt, ugyanis leszakadt az egész! Az összes vállfára akasztott ruha, meg ami az alatta lévő polcon volt. Minden ott hevert már az ágyon meg a földön. Megvitattuk a dolgot, majd reggeli/kávé, aztán nekiálltam pakolni, miután apuka ’megszerelte’. De jaj te jó isten… esküszöm én jobban megcsináltam volna! Délben kezdtem a kölykökkel, anyuka mondta, hogy ebédre jó lesz a szendvics (??), aztán nekiálltunk visszapakolni a ruhákat. Több mint fele már ott lógott, mire raktam volna a következő adagot, egyszer csak minden a nyakamban landolt. Újra leszakadt az egész. Anyukával szépen kitárgyaltuk, hogy bizony nagyon nem így kellett volna ezt apjoknak csinálni… Közben a kölykök az összes társasjátékot kihurcolták a nappaliba, végig ott lábatlankodtak és hagy ne mondjam mekkora kupit csináltak sec perc alatt… Nekiálltam a vacsora (csirke rizzsel, párolt zöldséggel) készítésének, mivel nem tudtunk mit csinálni a ruhákkal. Kaja után jött a postás és nagy meglepetésemre, hozott nekem is valamit: mégpedig egy csomagot és egy borítékot :) Mivel már indulóban voltunk a tumbling-ra (bukfenc, mindenféle talajgyakorlat), így sebtében szaggattam fel mindent. Íme:

Tesókámtól <3

Anyucitól meg Apucitól <3

Gabcától xo

Istenkém, hogy én mennyire meghatódtam… könnybe lábadt a szemem, ahogy olvastam a lapokat és újra eszembe jutott, hogy ez a szülinap sajnos más lett, mint a többi. Nekem is és tesómnak is. Ő Londonban, én New Yorkban... Ő legjobb barátnővel, én senkivel…

Miután hazaértünk ’gyors’ zuhanyt rendelt el anyuka. Jillian megint hozta a formáját és úszott az egész fürdőszoba meg én is. Hiába szóltam rá milliószor, mintha a falnak beszéltem volna. 8 után azért elmentem egyet sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem és hullajtsak néhány könnycseppet… majd gyors zuhany, skype tesómmal, hogy felköszöntsem születésnapján, aztán csucsu.

Szerdán 11-kor keltem, reggeli, kávé, majd anyával skype. Délben jó nagy zajjal megjöttek a gimnasztika óráról (reggelente pótolják a nyaralás miatt elmulasztott órákat), majd ebéd és egy jó adag vergődés után, anyuka elvitte Jilliant magával, én meg maradtam itthon a másik kettővel. Megint. Mi a kertben voltunk addig, a kölykök fürödtek, majd társasozni próbáltunk, de sajna egyáltalán nem értették a játékot. Snakes and ladders-t (kígyó és létra) játszottunk. Nem jut eszembe a magyar verzió neve, de annyi a lényeg, hogy ha kígyóra lépsz, akkor lecsúszol rajta, ha meg létrára, akkor felmászol rajta. Igen. És ők ezt nem bírták felfogni. No komment. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy Jack nem bírja elviselni, ha nem ő nyer, és nagyon durván kiborul. Elrohan sírva, vinnyogva, hogy ő sose nyer és ez nem fair, meg ilyenek. Ma egyébként nagyon meleg volt, annak ellenére is, hogy el volt kicsit borulva. Vacsorára mac&cheese (makaróni és sajt) volt, az a jóféle dobozos, 7-től pedig tumbling. 8.30-ra itthon voltunk, gyors zuhany a kölyköknek és most kivételesen Jiji jól viselkedett. Meg is voltam lepődve. Miután végeztem, én is elrendeztem magam, majd irány az ágy. Este 10-kor még apuka küldött smst, hogy milyen volt a nap, mit csináltam vacsira, meg hogy holnap mit fogok. Tök felesleges kérdésekkel bombázott, mivel délután beszéltük meg a kaját, amikor hívott, és ő mondta, hogy mit főzzek, meg akkor be is számoltam neki a dolgokról.

Úgy volt, hogy Emma csütörtök reggel korán megy musical theatre-re (zenés-táncos-éneklős foglalkozás), de végül nem mentek, mondván túl fáradt volt a gyerek. A tv már kora reggel óta üvöltött, én 10-kor kászálódtam ki az ágyból, mert hiába próbáltam magam visszaaltatni, nem sikerült a zaj meg a vergődés miatt. Már reggel akkora kupi fogadott, hogy csak kamilláztam. Ebéd előtt elmentünk biciklizni. Egyfolytában jártattam a számat, hogy mennyire óvatosnak kell lenniük az utcán és, hogy nagyon fontos, hogy hallgassanak rám, amikor azt mondom, hogy meg kell állni valamiért, vagy hogy szét kell nézni, mielőtt átkelünk az úttesten. Meglepően mindegyik nagyon jól viselkedett, mentünk szépen egymás után egy sorban. Utána haza, majd megkajáltunk. Mindenki csinált magának ilyen-olyan szendvicset ebédre. Fél 1-kor megérkezett a takarító brigád, akik 2hetente jönnek körbenyalni a házat. 2-3 lady jön, akik kevesebb, mint egy óra alatt végeznek és 80 dolcsi üti a markukat. Addig én hátravittem a kölyköket a medencébe (nem kell ám elájulni, hogy medence van a háznál, ugyanis ez az az olcsó fajta, nem a felfújható, hanem annak az újabb változata XD ) 2körül be a házba, és én csináltam magamnak egy kis tasakos levest, erre Jiji meglátta és persze egyből neki is kellett. De legalább megette mindet. Anyuka elugrott Jack-kel valahova. Majd 4.30-kor kaja, utána pedig anyuka elvitte Emmát és Jack-et hip-hop-ra, de Emmának előtte még balett is volt. Jillian maradt velem itthon és meglepőn jól elvoltunk. Elmentünk biciklizni egyet, játszottunk, társasoztunk. Hihetetlen, hogy mennyire megváltozik a kiscsaj, mikor csak egyedül van. Nem való neki ez a hármasikres tesóság…

9körül kaptam egy smst az egyik német lánytól. Justyna-nak hívják és a szülőktől tudom, hogy itt lakik 3utcával odébb, a családjaink cimborák és már váltottunk pár üzenetet is. Most pedig azért írt, mert mennének skydiving-olni (ejtőernyőzni) szeptember elsején és, hogy lenne-e kedvem velük tartani, mert csoportosan kapnánk kedvezményt. Én már nagyon régóta ki akarom próbálni az ejtőernyőzést (az már más kérdés, hogy lehet ott kapnék szívrohamot a levegőben) és mondtam neki, hogy szívesen csatlakoznék, de át kell gondolnom és meg kell kérdeznem a családot is, mivel szombati napra esne és ugye általában szombat reggel én melózok :( Ezt megbeszéltük, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvem kimozdulni péntek este, mert úgy néz ki, hogy mennek néhányan a mellettünk lévő Babylon nevű városkába bulizni. Azt mondta nem nagy durranás, csak egy bár/pub. Mondtam, hogy persze nagyon szívesen mennék, jó lenne végre kimozdulni, csak nem tudom még, hogy meddig kell dolgoznom…

Péntek korán reggel anyukának el kellett vinni a kocsiját szervizbe, úgyhogy 7-kor kopogott az ajtón, hogy mennek. Én bólintottam, aztán azzal a lendülettel vissza is feküdtem, mert a kölykök még hál istennek aludtak. Egy órán belül visszaértek, úgyhogy én próbáltam még visszaaludni kicsit. Na 10perc nem telt bele, az egyik ördög felébredt, elkezdett valami nagyon idegesítően hangos játékkal játszani, mire persze a többi is felébredt. Na, akkor aztán volt ne mulass. Elővettek mindenféle zenélős játékot, hangszert, meg egy békás játékot, ami olyan hangot adott ki, hogy azt hittem menten a falba verem a fejemet… 10-ig bírtam, de aludni nem tudtam már, úgyhogy rendbe szedtem magam, és uccu neki. Anyuka elvitte apukát 11-kor az állomásra, én meg kitereltem a kölyköket az udvarra medencézni. Sajnos nem tartott sokáig. Kajáltunk egyet, majd játszottunk, anyuka közben hazajött és újra lelépett. 3 körül elmentünk biciklizni, remélve, hogy valamennyire lefárasztja majd őket (álmodj királylány), majd 5körül vacsi, utána mentünk a kocsiért. Onnan én szépen haza Jack-kel, anyuka meg a lányok pedig pompom edzésre. Justyna-val 9körülre volt megbeszélve az indulás. Taxival mentünk, de útközben felvettük még Jessica-t. Ő is német, itt lakik Lindenhurst-ben. A sofőr olyan béna volt, hogy szinte körbe, körbe ment, gőze nem volt, hol van a cím. Nagy nehezen megtaláltuk, felvettük a csajt, aztán irány Babylon. Először bedobtunk egy-egy szelet pizzát, mert mindenki nagyon éhes volt. Ott jól elbeszélgettünk, majd mentünk a ’Lily Flanagans’ nevű helyre. Egy nagyon aranyos kis bár/pub, egész sokan voltak. Kértünk piát, bár először fogalmam sem volt, hogy mit kérjek, miféle italok vannak itt (gyanús, hogy ha azt mondom a pultosnak, hogy egy 2/1 vbk-t kérek, akkor les rám, mint a moziban), úgyhogy ittam valami koktélt, ami egész jó volt. Justyna összetalálkozott ismerősökkel és elmentek táncolni. Mint korábban már kiderült, nekem két bal lábam van, és nem tudok táncolni. Hál istennek megtaláltam a páromat Jessica személyében, aki szintén nem tud táncolni, így volt kivel a pultot támasztani. Olyan roh@dt meleg volt bent, hogy kimentünk kicsit levegőzni meg dumálni. Jess nagyon aranyos csaj, tök egy hullámhosszon vagyunk :) Nagyon érdeklődő, sok a közös témánk és imádja Londont. Mikor mondtam, hogy 3,5évet voltam ott, akkor aztán csillogott a szeme. Egyszer csak 2 srác jött oda hozzánk. Nagyon vicces volt, beszélgetni próbáltak, de az egyik annyira részeg volt, hogy alig állt a lábán és nem sokat értettünk a beszédéből :) Kitört belőlünk a nevetés, mikor az első mondatom után az egyik srác rögtön azzal nyitott, hogy „Jaj milyen szép akcentusod van, honnan jöttél?”. Ugyanis pont előtte beszéltük az akcentusokat és, hogy mennyire más a brit angol (de egyetértettünk abban, hogy mind a kettőnknek nagyon tetszik a brit verzió). Megvolt a szokásos bemutatkozás: Magyarországról jöttem, mesterségem címere, au pair. (Annyira vicces, hogy 10-ből 9-nek felcsillan a szeme mikor a kérdésükre a válasz Hungary. Ugyanis a nagy mosolygás közben mikor megjegyzem, hogy ugye fogalmad sincs hol van, akkor a válasz: nincs hát.) Na, aztán az egyik le nem szállt a fogaimról: „Hogy neked milyen szépek a fogaid”, „De tényleg, nem viccből mondom ám”, „Jaj, nagyon szép a mosolyod, nagyon szépek a fogaid”. Alig bírtuk röhögés nélkül. Aztán kezdett kicsit nyomasztó lenni a társaságuk, úgyhogy Jess úgy leszerelte őket, hogy én csak pislogtam, mint a kiszántott vakond. Ugyanis az egyik srác mondta, hogy ő bizony zsidó, erre Jess rávágta, hogy „Én meg német. Nem félsz?”  Ááá, mondom nem semmi a csaj. Mondjuk én sose mertem volna ilyet beszólni, de a srácok egész jól vették a lapot, aztán lepacsiztunk és elköszöntek. Fél 1-kor taxiba ültünk, majd 1-re itthon is voltam. A szülők meg kérem szépen itthon vártak ébren, tökre aggódtak meg minden. Ó mondom, nem kell értem aggódni, ha gáz van úgyis értesítem őket. De azért aranyos volt tőlük.

Szombaton 10-kor keltem, 11-től kellett melóznom. De már korábban ment a műsor, ugyanis a kölykök az ajtóm alatt hajigáltak be játékokat, vihogtak meg ordítoztak. Anyuka elment yogára, apuka itthon volt, nem dolgozott. Egyszer csak hív, hogy segítsek már neki. Mondom persze, mit kéne. Erre bevágta, hogy a kölykök ágyát kellene pakolni. Pislogtam, hogy mivan?? Kiderült ugyanis, hogy a 2 ágy, ami a kölykök szobájában van a földön egymás mellet, az bizony egy emeletes ágy, és mi most az egyiket felrakjuk a másikra, ahogy kell. Nem volt vészes, nem idegen nekem a munka, és apuka el is volt ájulva, hogy milyen jó erőben vagyok :) Utána megszerelte ismét a két nappal korábban leszakadt ruhásszekrényt is, így vissza tudtam pakolni mindent. 3körül elmentem a mall-ba (pláza, bevásárlóközpont) és meglátogattam többek közt a Hollister üzletet, és kajáltam a Wendy’s-ben. 9 előtt értem haza, zuhany, aztán csucsu.

Vasárnap megvolt az első cluster meeting-em :) Mini golf, délután 2, Farmingdale Golf Center. 9-10körül már fent voltam. Elkészültem, gyors skype tesómmal, majd anyuka vitt el kocsival 11 után, mivel vendégeket várt és ettől később már nem tudott volna elvinni. Én nem bántam, pont volt a közelben egy Starbucks, úgyhogy ott kirakott, én meg eltöltöttem az időt tesómmal a skype-on :) Fél 1 után átnéztem a szemben lévő Walmart-ba, majd 2-re visszasétáltam a golf clubhoz. Kb. 20perccel hamarabb odaértem, még sehol senki nem volt, de pontban 2-kor befordult Nancy (tanácsadó, LCC) meg a férje. Aztán sorban jöttek a többiek is. Heten voltunk: egy olasz, én mint egy magyar, a többi pedig mind német. Eljött az a Jessica is, aki a szobatársam volt Stamford-ban a szállodában, de a helón kívül egy mondatot nem váltottunk. 7$ volt a belépő, 2 csoportra oszlottunk: Valentina (olasz), Kim (német), Lisa (német) és én voltunk egy csoportban, ugyanis mi lakunk egymáshoz a legközelebb. Végig jól elbeszélgettünk, jó fejek mind, és szemtelenül fiatal mind :) Megbeszéltük, hogy majd megpróbálunk gyakrabban találkozni, ha már közel lakunk egymáshoz. Maga a mini golf egyébként nem lesz a kedvencem. Szerintem a golf nem is sport, de azért jókat kacagtunk egymáson, magunkon.

Lisa, én, Kim, Valentina

A játék vége után megbeszéltük a következő meeting-eket. Szóval nagyjából: szeptember-Szabadságszobor, október-kincsvadászat Manhattanben, november-karácsonyi színházi előadás, december-karácsonyi vacsi Nancy házában. Ezek következnek előreláthatólag. Fél 4körül végeztünk, mi még maradtunk kicsit beszélgetni, telefonszám és email cím csere, majd Nancy hazavitt.

Hazaérve nálunk volt anyuka barátnője a gyerekével, kicsit társalogtam velük, de nem sok, majd apuka hozott vacsit a Boston Market-ből. Jaj, hogy milyen mennyei ott a kaja… Vacsi után elkértem a kocsit, majd elhúztam a K-mart-ba, mert kellett vennem egy két pipere cuccot. Hazafelé menet megfékeltem a Mekinél egy csokis shake-re, aztán haza, zuhany, hajmosás és csucsu.

xoxo E