The road so far... II.

Augusztus 13 – 19.

Ma van a szülinapom-pom-pom :) Tudtam, hogy nem lesz olyan, mint az eddigiek, de azért ilyenre nem számítottam. 10körül keltem, összekészültem, 11-kor pedig mentünk ’tumbling’-ra (bukfenc szó szerint, de ebben az esetben mindenféle talajgyakorlatot takar) a kölykökkel meg anyukával. Mielőtt elindultunk, apuka beszólt, hogy „Neked meg ma van a szülinapod? Happy Birthday.” Csak pislogtam, hogy ez akkor mi is volt. Válaszoltam, hogy igen ma van, aztán elindultunk. Tumbling után mentünk a Target-be, ahol még mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, Jillian akkora vergődést nyomott le, hogy legszívesebben fejvesztve rohantam volna világgá. A probléma az volt, hogy nem hozta a zsebpénzét magával, hogy vegyen édességet, mint a többi, és anyuka hiába mondta neki, hogy majd ő ad neki pénzt és meg tudja venni, amit akar, a kiscsaj egyszerűen nem fogta fel. Neki az a pénz kellett, ami a malacperselyben van otthon, és nem értette meg, hogy anyuka kölcsönöz neki most pénzt, és majd ő otthon visszaadja neki a perselyből. Egy jó 15percbe telt, mire végül rávettük, hogy fogja be és mehettünk a boltba. Utána mentünk haza és én egyedül maradtam a kölykökkel. Ráadásul nem tudom mi volt, de olyan rosszak voltak, hogy alig bírtam velük. Egyáltalán nem hallgattak rám, nem akarták összepakolni a millió játékot, amit kihurcoltak a nappaliba meg mindenhová. Aztán anyuka megjött, és akkor Emma kezdte a műsort. Legnagyobb meglepetésemre, anyuka ezért elvitte magával vásárolni. Hihetetlen, milyen szuper büntetés... No komment. Odavoltak egy darabig, majd miután hazajöttek, Emma odajött hozzám, a kezembe nyomott egy Target-es ajándékkártyát (30$ volt rajta), hogy ez a tied. Mondom neki, hogy hát miért, mintha nem tudnám (rá volt írva a hátuljára, hogy happy birthday). Erre a kiscsaj rántott egyet a vállán, hogy „Hm, nem tudom.” Az mondom derék, pajtás. Anyuka meg csak az ajtóban mosolygott zavartan…

Este a lányoknak pompom edzés volt, anyuka vitte őket, Jack pedig maradt velem. Általában mindegyik normális, ha csak egyesével vigyázok rájuk, de hát nem mindig van ilyen szerencsém :) Tök jól elvoltunk, játszottunk, társasoztunk, olvastam neki, stb. Hallgatott rám, tök aranyos volt. Megfürdettem, rendbe szedtem alváshoz készre.

A hétfői nap csúcspontja pedig az volt mikor, tesómmal és barátnőjével skype-oltam és elénekelték nekem a jó öreg Halász Judit féle Boldog Szülinapot dalt! Annyira nagyon jól esett, ez végre szívből jött, jó volt látni őket, még ha csak monitoron keresztül is… Meg is könnyeztem :)

A családdal kapcsolatban pedig, úgy voltam vele, hogy inkább ne adtak volna semmit, ne mondtak volna semmit. De legalább vigasztalt Anyukám meg Apukám kedves szavai, tesómék köszöntése, az a száz akárhány üzenet, amit kaptam, meg a képeslap Londonból…

Másnap tesóm szülinapja :) Jaj Istenkém, de hiányzott a közös ünneplés, a család, a barátok, ahogy mindig ünnepeljük a szülinapunkat :( Mivel egymás utáni napon születtünk, mindig egybe tartottuk és kezdtük az enyémen, majd folytattuk az övén. A Tisza parton a faházban, családdal, barátokkal körülvéve, vagy kezdve nálunk otthon a kertben és utána a Tisza parton… Áááá, nagyon nagyon hiányzott! Ez volt az első szülinap a családom és barátaim nélkül, egy átlagos hétfői napon, munkával ünnepelve. Nem lehettem ott éjfélkor, hogy megöleljem a húgomat és személyesen köszöntsem fel a születése napján…

Kedd reggel zajra ébredtem. Apuka kalapácsolt-fúrt-faragott valamit. Összeszedtem magam, majd kimentem reggelizni, és akkor láttam, hogy mit csinál. Még este hallottam valami zajt, mintha valami leesett volna, vagy ledőlt volna, de ki nem mentem megnézni. Na, ez a zaj kérem a lányok szekrénye volt, ugyanis leszakadt az egész! Az összes vállfára akasztott ruha, meg ami az alatta lévő polcon volt. Minden ott hevert már az ágyon meg a földön. Megvitattuk a dolgot, majd reggeli/kávé, aztán nekiálltam pakolni, miután apuka ’megszerelte’. De jaj te jó isten… esküszöm én jobban megcsináltam volna! Délben kezdtem a kölykökkel, anyuka mondta, hogy ebédre jó lesz a szendvics (??), aztán nekiálltunk visszapakolni a ruhákat. Több mint fele már ott lógott, mire raktam volna a következő adagot, egyszer csak minden a nyakamban landolt. Újra leszakadt az egész. Anyukával szépen kitárgyaltuk, hogy bizony nagyon nem így kellett volna ezt apjoknak csinálni… Közben a kölykök az összes társasjátékot kihurcolták a nappaliba, végig ott lábatlankodtak és hagy ne mondjam mekkora kupit csináltak sec perc alatt… Nekiálltam a vacsora (csirke rizzsel, párolt zöldséggel) készítésének, mivel nem tudtunk mit csinálni a ruhákkal. Kaja után jött a postás és nagy meglepetésemre, hozott nekem is valamit: mégpedig egy csomagot és egy borítékot :) Mivel már indulóban voltunk a tumbling-ra (bukfenc, mindenféle talajgyakorlat), így sebtében szaggattam fel mindent. Íme:

Tesókámtól <3

Anyucitól meg Apucitól <3

Gabcától xo

Istenkém, hogy én mennyire meghatódtam… könnybe lábadt a szemem, ahogy olvastam a lapokat és újra eszembe jutott, hogy ez a szülinap sajnos más lett, mint a többi. Nekem is és tesómnak is. Ő Londonban, én New Yorkban... Ő legjobb barátnővel, én senkivel…

Miután hazaértünk ’gyors’ zuhanyt rendelt el anyuka. Jillian megint hozta a formáját és úszott az egész fürdőszoba meg én is. Hiába szóltam rá milliószor, mintha a falnak beszéltem volna. 8 után azért elmentem egyet sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem és hullajtsak néhány könnycseppet… majd gyors zuhany, skype tesómmal, hogy felköszöntsem születésnapján, aztán csucsu.

Szerdán 11-kor keltem, reggeli, kávé, majd anyával skype. Délben jó nagy zajjal megjöttek a gimnasztika óráról (reggelente pótolják a nyaralás miatt elmulasztott órákat), majd ebéd és egy jó adag vergődés után, anyuka elvitte Jilliant magával, én meg maradtam itthon a másik kettővel. Megint. Mi a kertben voltunk addig, a kölykök fürödtek, majd társasozni próbáltunk, de sajna egyáltalán nem értették a játékot. Snakes and ladders-t (kígyó és létra) játszottunk. Nem jut eszembe a magyar verzió neve, de annyi a lényeg, hogy ha kígyóra lépsz, akkor lecsúszol rajta, ha meg létrára, akkor felmászol rajta. Igen. És ők ezt nem bírták felfogni. No komment. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy Jack nem bírja elviselni, ha nem ő nyer, és nagyon durván kiborul. Elrohan sírva, vinnyogva, hogy ő sose nyer és ez nem fair, meg ilyenek. Ma egyébként nagyon meleg volt, annak ellenére is, hogy el volt kicsit borulva. Vacsorára mac&cheese (makaróni és sajt) volt, az a jóféle dobozos, 7-től pedig tumbling. 8.30-ra itthon voltunk, gyors zuhany a kölyköknek és most kivételesen Jiji jól viselkedett. Meg is voltam lepődve. Miután végeztem, én is elrendeztem magam, majd irány az ágy. Este 10-kor még apuka küldött smst, hogy milyen volt a nap, mit csináltam vacsira, meg hogy holnap mit fogok. Tök felesleges kérdésekkel bombázott, mivel délután beszéltük meg a kaját, amikor hívott, és ő mondta, hogy mit főzzek, meg akkor be is számoltam neki a dolgokról.

Úgy volt, hogy Emma csütörtök reggel korán megy musical theatre-re (zenés-táncos-éneklős foglalkozás), de végül nem mentek, mondván túl fáradt volt a gyerek. A tv már kora reggel óta üvöltött, én 10-kor kászálódtam ki az ágyból, mert hiába próbáltam magam visszaaltatni, nem sikerült a zaj meg a vergődés miatt. Már reggel akkora kupi fogadott, hogy csak kamilláztam. Ebéd előtt elmentünk biciklizni. Egyfolytában jártattam a számat, hogy mennyire óvatosnak kell lenniük az utcán és, hogy nagyon fontos, hogy hallgassanak rám, amikor azt mondom, hogy meg kell állni valamiért, vagy hogy szét kell nézni, mielőtt átkelünk az úttesten. Meglepően mindegyik nagyon jól viselkedett, mentünk szépen egymás után egy sorban. Utána haza, majd megkajáltunk. Mindenki csinált magának ilyen-olyan szendvicset ebédre. Fél 1-kor megérkezett a takarító brigád, akik 2hetente jönnek körbenyalni a házat. 2-3 lady jön, akik kevesebb, mint egy óra alatt végeznek és 80 dolcsi üti a markukat. Addig én hátravittem a kölyköket a medencébe (nem kell ám elájulni, hogy medence van a háznál, ugyanis ez az az olcsó fajta, nem a felfújható, hanem annak az újabb változata XD ) 2körül be a házba, és én csináltam magamnak egy kis tasakos levest, erre Jiji meglátta és persze egyből neki is kellett. De legalább megette mindet. Anyuka elugrott Jack-kel valahova. Majd 4.30-kor kaja, utána pedig anyuka elvitte Emmát és Jack-et hip-hop-ra, de Emmának előtte még balett is volt. Jillian maradt velem itthon és meglepőn jól elvoltunk. Elmentünk biciklizni egyet, játszottunk, társasoztunk. Hihetetlen, hogy mennyire megváltozik a kiscsaj, mikor csak egyedül van. Nem való neki ez a hármasikres tesóság…

9körül kaptam egy smst az egyik német lánytól. Justyna-nak hívják és a szülőktől tudom, hogy itt lakik 3utcával odébb, a családjaink cimborák és már váltottunk pár üzenetet is. Most pedig azért írt, mert mennének skydiving-olni (ejtőernyőzni) szeptember elsején és, hogy lenne-e kedvem velük tartani, mert csoportosan kapnánk kedvezményt. Én már nagyon régóta ki akarom próbálni az ejtőernyőzést (az már más kérdés, hogy lehet ott kapnék szívrohamot a levegőben) és mondtam neki, hogy szívesen csatlakoznék, de át kell gondolnom és meg kell kérdeznem a családot is, mivel szombati napra esne és ugye általában szombat reggel én melózok :( Ezt megbeszéltük, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvem kimozdulni péntek este, mert úgy néz ki, hogy mennek néhányan a mellettünk lévő Babylon nevű városkába bulizni. Azt mondta nem nagy durranás, csak egy bár/pub. Mondtam, hogy persze nagyon szívesen mennék, jó lenne végre kimozdulni, csak nem tudom még, hogy meddig kell dolgoznom…

Péntek korán reggel anyukának el kellett vinni a kocsiját szervizbe, úgyhogy 7-kor kopogott az ajtón, hogy mennek. Én bólintottam, aztán azzal a lendülettel vissza is feküdtem, mert a kölykök még hál istennek aludtak. Egy órán belül visszaértek, úgyhogy én próbáltam még visszaaludni kicsit. Na 10perc nem telt bele, az egyik ördög felébredt, elkezdett valami nagyon idegesítően hangos játékkal játszani, mire persze a többi is felébredt. Na, akkor aztán volt ne mulass. Elővettek mindenféle zenélős játékot, hangszert, meg egy békás játékot, ami olyan hangot adott ki, hogy azt hittem menten a falba verem a fejemet… 10-ig bírtam, de aludni nem tudtam már, úgyhogy rendbe szedtem magam, és uccu neki. Anyuka elvitte apukát 11-kor az állomásra, én meg kitereltem a kölyköket az udvarra medencézni. Sajnos nem tartott sokáig. Kajáltunk egyet, majd játszottunk, anyuka közben hazajött és újra lelépett. 3 körül elmentünk biciklizni, remélve, hogy valamennyire lefárasztja majd őket (álmodj királylány), majd 5körül vacsi, utána mentünk a kocsiért. Onnan én szépen haza Jack-kel, anyuka meg a lányok pedig pompom edzésre. Justyna-val 9körülre volt megbeszélve az indulás. Taxival mentünk, de útközben felvettük még Jessica-t. Ő is német, itt lakik Lindenhurst-ben. A sofőr olyan béna volt, hogy szinte körbe, körbe ment, gőze nem volt, hol van a cím. Nagy nehezen megtaláltuk, felvettük a csajt, aztán irány Babylon. Először bedobtunk egy-egy szelet pizzát, mert mindenki nagyon éhes volt. Ott jól elbeszélgettünk, majd mentünk a ’Lily Flanagans’ nevű helyre. Egy nagyon aranyos kis bár/pub, egész sokan voltak. Kértünk piát, bár először fogalmam sem volt, hogy mit kérjek, miféle italok vannak itt (gyanús, hogy ha azt mondom a pultosnak, hogy egy 2/1 vbk-t kérek, akkor les rám, mint a moziban), úgyhogy ittam valami koktélt, ami egész jó volt. Justyna összetalálkozott ismerősökkel és elmentek táncolni. Mint korábban már kiderült, nekem két bal lábam van, és nem tudok táncolni. Hál istennek megtaláltam a páromat Jessica személyében, aki szintén nem tud táncolni, így volt kivel a pultot támasztani. Olyan roh@dt meleg volt bent, hogy kimentünk kicsit levegőzni meg dumálni. Jess nagyon aranyos csaj, tök egy hullámhosszon vagyunk :) Nagyon érdeklődő, sok a közös témánk és imádja Londont. Mikor mondtam, hogy 3,5évet voltam ott, akkor aztán csillogott a szeme. Egyszer csak 2 srác jött oda hozzánk. Nagyon vicces volt, beszélgetni próbáltak, de az egyik annyira részeg volt, hogy alig állt a lábán és nem sokat értettünk a beszédéből :) Kitört belőlünk a nevetés, mikor az első mondatom után az egyik srác rögtön azzal nyitott, hogy „Jaj milyen szép akcentusod van, honnan jöttél?”. Ugyanis pont előtte beszéltük az akcentusokat és, hogy mennyire más a brit angol (de egyetértettünk abban, hogy mind a kettőnknek nagyon tetszik a brit verzió). Megvolt a szokásos bemutatkozás: Magyarországról jöttem, mesterségem címere, au pair. (Annyira vicces, hogy 10-ből 9-nek felcsillan a szeme mikor a kérdésükre a válasz Hungary. Ugyanis a nagy mosolygás közben mikor megjegyzem, hogy ugye fogalmad sincs hol van, akkor a válasz: nincs hát.) Na, aztán az egyik le nem szállt a fogaimról: „Hogy neked milyen szépek a fogaid”, „De tényleg, nem viccből mondom ám”, „Jaj, nagyon szép a mosolyod, nagyon szépek a fogaid”. Alig bírtuk röhögés nélkül. Aztán kezdett kicsit nyomasztó lenni a társaságuk, úgyhogy Jess úgy leszerelte őket, hogy én csak pislogtam, mint a kiszántott vakond. Ugyanis az egyik srác mondta, hogy ő bizony zsidó, erre Jess rávágta, hogy „Én meg német. Nem félsz?”  Ááá, mondom nem semmi a csaj. Mondjuk én sose mertem volna ilyet beszólni, de a srácok egész jól vették a lapot, aztán lepacsiztunk és elköszöntek. Fél 1-kor taxiba ültünk, majd 1-re itthon is voltam. A szülők meg kérem szépen itthon vártak ébren, tökre aggódtak meg minden. Ó mondom, nem kell értem aggódni, ha gáz van úgyis értesítem őket. De azért aranyos volt tőlük.

Szombaton 10-kor keltem, 11-től kellett melóznom. De már korábban ment a műsor, ugyanis a kölykök az ajtóm alatt hajigáltak be játékokat, vihogtak meg ordítoztak. Anyuka elment yogára, apuka itthon volt, nem dolgozott. Egyszer csak hív, hogy segítsek már neki. Mondom persze, mit kéne. Erre bevágta, hogy a kölykök ágyát kellene pakolni. Pislogtam, hogy mivan?? Kiderült ugyanis, hogy a 2 ágy, ami a kölykök szobájában van a földön egymás mellet, az bizony egy emeletes ágy, és mi most az egyiket felrakjuk a másikra, ahogy kell. Nem volt vészes, nem idegen nekem a munka, és apuka el is volt ájulva, hogy milyen jó erőben vagyok :) Utána megszerelte ismét a két nappal korábban leszakadt ruhásszekrényt is, így vissza tudtam pakolni mindent. 3körül elmentem a mall-ba (pláza, bevásárlóközpont) és meglátogattam többek közt a Hollister üzletet, és kajáltam a Wendy’s-ben. 9 előtt értem haza, zuhany, aztán csucsu.

Vasárnap megvolt az első cluster meeting-em :) Mini golf, délután 2, Farmingdale Golf Center. 9-10körül már fent voltam. Elkészültem, gyors skype tesómmal, majd anyuka vitt el kocsival 11 után, mivel vendégeket várt és ettől később már nem tudott volna elvinni. Én nem bántam, pont volt a közelben egy Starbucks, úgyhogy ott kirakott, én meg eltöltöttem az időt tesómmal a skype-on :) Fél 1 után átnéztem a szemben lévő Walmart-ba, majd 2-re visszasétáltam a golf clubhoz. Kb. 20perccel hamarabb odaértem, még sehol senki nem volt, de pontban 2-kor befordult Nancy (tanácsadó, LCC) meg a férje. Aztán sorban jöttek a többiek is. Heten voltunk: egy olasz, én mint egy magyar, a többi pedig mind német. Eljött az a Jessica is, aki a szobatársam volt Stamford-ban a szállodában, de a helón kívül egy mondatot nem váltottunk. 7$ volt a belépő, 2 csoportra oszlottunk: Valentina (olasz), Kim (német), Lisa (német) és én voltunk egy csoportban, ugyanis mi lakunk egymáshoz a legközelebb. Végig jól elbeszélgettünk, jó fejek mind, és szemtelenül fiatal mind :) Megbeszéltük, hogy majd megpróbálunk gyakrabban találkozni, ha már közel lakunk egymáshoz. Maga a mini golf egyébként nem lesz a kedvencem. Szerintem a golf nem is sport, de azért jókat kacagtunk egymáson, magunkon.

Lisa, én, Kim, Valentina

A játék vége után megbeszéltük a következő meeting-eket. Szóval nagyjából: szeptember-Szabadságszobor, október-kincsvadászat Manhattanben, november-karácsonyi színházi előadás, december-karácsonyi vacsi Nancy házában. Ezek következnek előreláthatólag. Fél 4körül végeztünk, mi még maradtunk kicsit beszélgetni, telefonszám és email cím csere, majd Nancy hazavitt.

Hazaérve nálunk volt anyuka barátnője a gyerekével, kicsit társalogtam velük, de nem sok, majd apuka hozott vacsit a Boston Market-ből. Jaj, hogy milyen mennyei ott a kaja… Vacsi után elkértem a kocsit, majd elhúztam a K-mart-ba, mert kellett vennem egy két pipere cuccot. Hazafelé menet megfékeltem a Mekinél egy csokis shake-re, aztán haza, zuhany, hajmosás és csucsu.

xoxo E