Host families - part I.

Íme a fogadó családok, akik érdeklődtek irántam. Ezeket folyamatosan írtam, minden család jelentkezése után, hogy tutira nem hagyjak ki semmit :)

No.1. (február 3.)

A programba kerülésem után 2 nappal jelentkezett az első család! Alig hittem a szememnek :) A szokásos értelmetlen dolgokkal ütöttem el az időm a neten, mikor megláttam, hogy új üzenetem érkezett: ’A Host Family is interested in your application’, vagyis hogy egy fogadó család érdeklődik irántam! Az anyját, mondom jó hamar. J Szélsebesen léptem is be az oldalra, hogy lássam kik ők. Íme :)

Boston, Massachusetts. 7éves lány, 5éves fiú, 3éves lány. Két nagyobbik 3ig van suliban, a kicsi délig. Vannak suli utáni elfoglaltságaik, mint balett, zongora, gimnasztika, stb. Anyuka nem dolgozik! Szeretnek utazni, volt már au pair-jük.

A képek alapján a kölykök aranyosnak tűntek. Nem éreztem semmi különöset, meg hát ők voltak az első család, úgyhogy szépen megírtam nekik, hogy örülök, hogy érdeklődnek irántam, a gyerekek nagyon aranyosak a képen, de az a helyzet, hogy ők az első család és én még szeretnék látni másokat is.

No.2. (február 7.)

Az első család után minden nap legalább 600x néztem az email-jeimet, hogy vajon mikor jelentkezik a következő. Aztán mondom, nem jöhet minden nap új email, légy szépen türelemmel (persze ez ilyenkor a legnehezebb), aztán délután találtam 1 új olvasatlan üzenetet. Nagyon megörültem, léptem is be az adatlapra, hogy többet tudjak. Íme a második család :)

Darien, Connecticut. 5éves fiú, 15hónapos ikrek (fiú-lány). Nagyon aranyosak, kis imádni valók voltak a képen, de tudom mit jelent az, ha kicsi gyerek van a háznál. 6hónapos gyerekkel kezdtem annak idején, és nem akarok megint otthonülő, pótanyuka lenni.. Itt sem éreztem semmit igazából, na meg ugye a 2kisbaba, akik most kezdtek járni, plusz anyuka nem dolgozik, de ’very busy’ (nagyon elfoglalt), méghozzá önkéntes munkával, dekorációs dolgokkal foglalkozik és próbál fitt maradni. Háát.. szóval nekik is megírtam, hogy bocsi, de még megnéznék pár másik családot is.

No.3. (február 7.)

Bizony még egy család érdeklődött. Hát ilyet remélni sem mertem! Íme :)

San Diego, California. Mikor ezt megláttam dobbant egy nagyot a szívem, mert hát ugye Kaliforniaaa!! Mindenki álma, meleg van, óceán, jó pasik, pocaksüttetés a beachen, stb. Viszont be kell valljam, nekem a keleti partra húz a szívem.. Nem mondom, hogyha egy minden szempontból tökéletes családnak kellenék Kaliforniába, akkor nem mondanék azonnal igent, mert DE! Viszont ez a család nem a tökéletes volt. Szóval 8éves fiú, 5éves lány és egy bébibogyó, aki áprilisban érkezik. Gondolom vágjátok a szitut: nem kell bébi! Úgyhogy megírtam nekik, hogy babát nem szeretnék bevállalni. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom a kisbabákkal, sőt! Ellenkezőleg! Imádom őket! 3éves korig a legcukibbak. De ha már 1évet Amerikában töltehetek, akkor azt nem a házba bezárva kisbabával és papás-mamást játszva képzelem..

No.4. (február 8.)

A következő család egyből írt külön email-t is és egy elég részletes bemutatkozást. Íme :)

Pennington, New Jersey. 3,5éves lány, 2éves lány és egy októberben született kislány. Szülők ugyanannál a cégnél dolgoznak, anyuka biokémikus, apuka pedig a fizikai tudományokban jártas. Bizony, wow! Nem gyenge, mi? Apuka ingázik a bostoni iroda és otthon között, úgy hogy 1hetet otthon, 1hetet Bostonban tölt. A 3,5éves kislány délelőttönként előkészítőbe jár, és csak akkor kellene elvinni/elhozni, amikor a szülők nem érnek rá. Amúgy a munkaidő kb. 7.30-tól este 17-ig lenne, a péntek pedig kicsit lazábban nézne ki. A házban van egy medence, lenne kocsi is, amit használhatnék, a város is nagyon szuper lenne, viszont 3 kicsi gyerek nekem sok. Úgyhogy megköszöntem az érdeklődést és megírtam, hogy ezt így nem szeretném.

No.5. (február 12.)

A következő család 10-én jelent meg az adatlapomon és 2nap múlva személyes email-t is küldtek. Sajnos ők sem az igaziak voltak. Íme :)

East Lyme, Connecticut. 4éves fiú, 19hónapos hármas ikrek (2fiú, 1lány). Azt hiszem, ez mindent elmond. Pedig helyileg is jók lettek volna, a képeken is egész aranyosnak tűntek, de hármas ikrek??!! És ilyen kicsik?? Köszönöm nem..

No.6. (február 13.)

Egy újabb család futott be, és nem is akárhonnan! New York államból! Vágyaim netovábbja :) Ezen el is gondolkodtam kicsit, de végül ők sem voltak nyerők. Íme :)

Pelham, New York. Egy 4éves fiú és májusban érkezik a második. Anyuka teljes munkaidőben dolgozik NYC-ben, amíg a kicsi megszületik; apukának saját ügyvédi irodája van és ingázik a város és otthon között. A kisfiú hétfő/szerda/péntek 9-től délig suliban van, aztán szeret kint lógni, parkozni, sétálni, vagy állatkertbe, múzeumba menni, stb. Amikor a kicsi májusban megszületik, ott be kellene segíteni pelenkázni, etetni, stb. Anyuka szeptembertől megy vissza dolgozni, addig megosztanánk a dolgokat és segítene beilleszkedni. Külön bejáratú kis lakrész van az au pair-nek, saját fürdőszobával, kis konyhával és mosó helységgel. A munkaidő pedig 8.30-tól 17.30-ig lenne, de néha változna (később kezdeni vagy hamarabb befejezni). Ezt minden gondolkodás nélkül elvállaltam volna, ha nem két kicsi gyerek van :(

No.7. (február 14.)

Na ez a család sem volt nyerő, főleg mikor megláttam a már nem is tudom hány oldalas bemutatkozásukat.. Volt annyi elvárás, hogy nem bírtam követni :D Íme :)

Atlanta, Georgia. 5éves fiú, 3éves fiú, és egy áprilisban születendő fiú. Anyuka júliusban visszamegy dolgozni, szóval az újszülött lenne a legfőbb feladat. A 3éves egész napos óvodában/előkészítőben van, az 5éves meg 14.30kor végez az előkésztőben. A munkaidő pedig 8.30tól 17.30ig lenne hétfőtől péntekig. Aztán a feladatok még: mosás, rendrakás, bevásárlás, ebéd/vacsora készítés, kaja után elpakolás, bébire vigyázni, hozni/vinni az 5évest. A család zsidó és betartják az ünnepeket, de az au pairtől nem várják el. Harmadik emeleti külön rész lenne az au pairnek nappalival, hálószobával, saját fürdőszobával, plusz: mosogató, mini hűtő és mikró. Tehát röviden összefoglalva: teljes állású pótanyuka kellene nekik, aki otthon ül, ugrásra készen egy bébivel, akit mindenhova cipel magával (még bevásárolni is) és közben rendezni a másik két gyereket. Na akkor néztem nagyot, mikor olvasom, hogy ők olyan valakit keresnek, aki a szabadidejét nem a szobájában tölti vagy mindig elmegy otthonról, hanem akár hétvégén is velük bandázik! Na mondom szép; elvárnák, hogy a kevés szabadidőmet is velük töltsem. Látszik, hogy nem volt még au pairük! Hát ki szeretné még 5nap munka után is a család/gyerekek fejét nézni?! Hát köszönöm szépen, én NEM.

No.8. (február 14.)

Nos a következő család megfogott. De nem annyira, hogy őket is válasszam. Gondolkodtam rajtuk 1-2napot és pár emailt is váltottunk, de végül nemet mondtam. Íme :)

Alexandria, Virginia. 1db 11éves fiú. Anyuka Indonéziából származik és környezetmérnök a haditengerészetnél, apuka pedig valami elemző ugyancsak a haditengerészetnél. A beosztás pedig: 6.30kor ébresztő, aztán reggeli, elkészülni, 7.45re pedig a suliba vinni a fiút. Kedd/csütörtök délután teniszedzés, szerda délután zongora lecke, suli után pedig enni adni, figyelni rá. Nyáron tenisz tábor van a gyereknek naponta 9-16ig. Iszonyat jól hangzott, viszont a hellyel nem igazán voltam/vagyok kibékülve, vagyis nekem túl nyugisnak, uncsinak tűnt, ahogy utána néztem. Igaz, hogy közel van Washingtonhoz meg minden, de több helyről is hallottam, hogy nem sok mindent lehet ott sem csinálni, kicsit uncsi, meg hát sose volt a szívem csücske. Szóval nagyon aranyosnak tűntek és elég sok közös volt bennünk (tenisz, zongora, művészet), de nem az igazi.

No.9. (február 16.)

A következő család sem nyerte el tetszésemet. Itt a munkabeosztás elég gáz szerintem. Íme :)

Hicksville, New York. 3éves lány, 6éves fiú, egyedülálló anyuka. Gyerkőcök aranyosnak tűntek a képeken, bár a kislányból kinézem, hogy egy hisztigép :D De hát melyik 3évesnek nincsenek 5percei, nem..? Nem akarok hirtelen következtetéseket levonni és elsőre ítélkezni (nem is szoktam), csak első ránézésre ezt éreztem :D Anyuka sürgősségi nővér egy nagy new york-i kórházban. Hetente 3napot dolgozik, na de akkor 15órát! Nekem is akkor kéne a gyerekekre vigyázni, mikor ő dolgozik, de kihangsúlyozta, hogy 45óránál többet soha nem kellene. Mivel háromszor kéne 15órázni, értelemszerűen kijön a megengedett 45óra a hétre, így a többi 4nap szabad lenne. Ez így szép és jó, ha belegondolunk, hogy oké lenyomok háromszor 15órát, aztán a többi nap édes semmittevés. Na igen, viszont ezt így nem írta le a nő, csak annyit, hogy a többi 4napon lenne szabad ideje az aupairnek. Ami számomra nem egyenlő a 4nap off-fal! Ő is írta, hogy azon a 4napon tölteném velük az időmet, iskolába járnék vagy barátokkal lógnék. Aztán itt is jöttek az elvárások. Leírta, hogy olyan valaki kell neki, akinek nincs szüksége mindig utasításokra tőle, azt akarja, hogy az au pair meglássa magától a dolgokat. Ezzel nincs is probléma, de elég furán jöttek le a dolgok.. Sorra olvastam, hogy mit nem szabad csinálni, mit hogyan kell csinálni. Például: nem szabad sms-ezni vagy telefonálni a kocsiban (egyértelmű); a gyerekeket mindig biztonságban kell tudni (egyértelmű); ha elütök valamit akkor maradjak nyugodt, hívjam a rendőrséget és tudassam vele minél előbb (egyértelmű); nem engedhetem meg másnak, hogy az ő kocsiját vezesse; nem ihatok alkoholt amikor vezetek (egyértelmű); nem lehet férfi a házban; nem gyújthatok gyertyát és hasonlót, mert asztmás; ha a gyerekeknek rémálma van, azonnal teremjek ott, és még sorolhatnám… Ezek elég nyilvánvaló dolgok, nem hiszem, hogy ezeket így külön ki kellene fejezni, de végül is mindegy. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy miért nem őket választottam :D

No.10. (február 16.)

Mikor megláttam ettől a családtól az emailt, egyből megdobbant a szívem J A képeket nézve és a bemutatkozásukat olvasva, most először gondoltam arra, hogy talán megvan végre a leendő host családom! Íme :)

Harding Township, New Jersey. 10éves fiú, 14éves fiú, 15éves fiú plusz 2macska. Igen, tudoooom :D Ettől jobbat álmodni sem lehetne! Anyuka egy gyógyszeripari vállalatnál dolgozik, apuka pedig pénzüggyel foglalkozik. A teendők: segíteni a „legkisebbnek” a házival, a másik kettőt felügyelni, hogy ők is megcsinálják, elkészíteni őket a suliba, ebédet csinálni, előkészíteni a vacsorát és persze fuvarozni őket. A nagyobbak nyáron ottalvós táborban vannak. Sok közös is van bennünk, pl. járnak síelni (aki nem ismer az nem tudja, de én élek-halok ezért a sportért + a snowboardért és, hogy 4éves korom óta síelek, néhány éve pedig boardozok!!), szeretik a zenét és több hangszeren is játszanak. Egy, vagyis inkább 2dolog állt az azonnali igenem útjába: a 2macska. Utálom, rühellem a macskákat, de már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy majd csak elviselem őket valahogy, és írtam nekik emailt, válaszoltam még néhány kérdésükre, aztán gondoltam, amikor visszaválaszolnak, akkor megmondom, hogy tőlem mehet a match. Majd gondoltam ránézek már az adatlapomra, erre nincsenek ott! Mondom mi van??? Gyorsan írtam egy újabb emailt, hogy nem látom őket és hogy mi történt, erre másnap jön a válasz, hogy „tegnap lematcheltünk egy másik lánnyal, köszi szépen, sok sikert”… Úgyhogy ez elúszott.

No.11. (február 17.)

A következő családdal telefonon beszéltem. Helyileg ők is szuperek lettek volna, viszont van 1kutya és 3macska, amit nem igazán tudnék elviselni, főleg nem a házban. Félreértés ne essék, szeretem én az állatokat, (voltak hörcsögeink, halaink, 2 teknősünk, 2 kutyánk is), de messziről és kint az udvaron. És ennyi macskával nem hiszem, hogy megbarátkoznék. De azért elgondolkodtam rajtuk is. Íme :)

Montclair, New Jersey. 8éves lány, 13éves fiú és 16éves iker fiúk. A szülők ügyvédek, de anyuka nem dolgozik mióta a kislány megszületett. Igazából itt sem kellett volna a furikázáson kívül sok mindent csinálni. Viszont ennyi állatot a házban nem tudnék elviselni. Ja és nem volt esszéjük, sem fotók feltöltve a lapjukon, úgyhogy nem igazán tudtam róluk sok mindent. Az emailben sem volt valami bő beszédű az anyuka, és a telefonban is kicsit szétszórtnak tűnt.

No.12. (február 17.)

Egy újabb jelentkező egy szuper helyről. Annak ellenére, hogy milyen klassz helyen laknak, nem sokat gondolkodtam. Nem éreztem, hogy ők lennének az igazi. Íme :)

Lake Mary, Florida. 4éves fiú, 7éves fiú és 9éves lány. Apuka ügyvéd, anyuka regisztrált dietetikus. Munkaidő: 6tól 9ig, majd 14.30tól megint meló. A képeken nagyon aranyosnak tűntek a gyerkőcök, de nem éreztem, hogy ők azok, akikre várok.

No.13. (február 18.)

Na hát a következő család igencsak érdekesnek bizonyult. De nem voltunk egymáshoz valóak. Vagyis nem éreztem, hogy ezt el tudnám viselni, együtt tudnék élni velük. Egyik nap jött az email, hogy érdeklődnek, aztán a nap folyamán csörgött a telefonom, mikor is éppen kávézni voltunk a barátnőimmel. A semmiből, hirtelen. Azt sem tudtam mi van, ráadásul a zaj miatt szinte semmit sem hallottam. Nagyjából emlékeztem a levelükre, amit még reggel futólag olvastam, és gondoltam este írok nekik, de ugye addig nem vártak. Íme :)

Leonardo, New Jersey. 23éves fiú, 22éves lány, 20éves fiú, 16éves fiú, 13éves lány és egy 2,5éves fiú. Bizony, 6gyerek!? Nekem is fenn akadt a szemem. De ebből csak a 3 „legkisebb” van otthon és ebből is csak a majdnem 3éves kisfiú lett volna a felelősségem. Apuka ügyvéd, anyuka nővér. Feladatok: kölykök szobájának tisztán tartása, mosás, ruhák elpakolása, néha vezetés, segíteni a reggeli/ebéd/vacsora/snack-nél, stb. Munkaidő: 6.30tól 8.30ig, majd 13.00tól 20.00ig. A dolog pedig aminél láttam, hogy nem ők lesznek a leendő host családom, az pedig az, amikor olvastam, hogy a 16éves fiú van úgy, hogy csak bekopog hozzám és behuppan mellém az ágyba filmet nézni és hasonlók. Én szeretek haverkodni meg minden, de a privát szférámat még jobban! Ha a szoba az enyém, akkor nem szeretem, ha minden szó nélkül megy a ki-be járkálás. És ha én csak pihenni, aludni, skype-olni akarok vagy akármit, akkor azt szeretném, ha tiszteletben tartanák. Szóval ők sem voltak nyerők.

Folyt. köv. 

xoxo E