Host families - part II.

No.14. (február 21.)

Még egy család a nyugati partról. Íme :)

Martinez, California. 2 és fél éves iker fiúk és 8éves lány. Apuka egy szoftvergyártó cégnél dolgozik, anyuka pedig igazgató egy egészségügyi irodánál. A kislány versenyszerűen úszik, a fiúk pedig előkészítőbe járnak. A munkaidő: 7.00től 8.30ig, majd 12.00től 17.30ig. Azokon a napokon, amikor az ikrek nem mennek suliba, akkor 7.30tól 17.30ig. Apuka néha utazik a munkájából kifolyólag, akkor értelemszerűen többet be kellene segíteni. Ők sem az igaziak voltak.

No.15. (február 23.)

A következő család sem nyert. Elég kicsik a gyerekek, plusz a lakhely sem igazán az én esetem. Íme :)

Bethesda, Maryland. 2éves lány, 4éves fiú. Apuka vezetési tanácsadó, anyuka pedig egy PR cégnek dolgozik. Kisfiú oviba jár minden nap, kislány kezdi az előkészítőt. Kisfiú 16.00körül érkezik busszal, kislányért menni kell dél és 13.00között, a szülők hazaérnek 18.00-18.30között. Nyáron mind a két gyerek táborban van: kislány 9.00től 13.00ig, kisfiú 15.30ig. A család vegetáriánus és zsidó. Anyuka és a gyerekek esznek halat, apuka se halat, se más húst. Fura.. Mindegy, ők sem az igaziak voltak.

No.16. (február 25.)

A new jersey-i család után velük éreztem megint azt, hogy talán ez a család lesz az igazi. Íme :)

Larchmont, New York. 6éves lány, 10éves lány, 12éves fiú és egy macska. Apuka Philadelphiában dolgozik egy vegyipari vállalatnál és csak hétvégente jár haza, anyuka pedig New York-ban kapott állást egy bankban. Munkaidő 7től 9ig, majd 15től 20.30ig. A teendők a szokásosak: reggel elkészíteni a kölköket a suliba, kaját csinálni nekik, elfuvarozni őket, majd délután felvenni és további elfoglaltságokra vinni, aztán vacsora, fürdés és csucsu. Kocsi van, de ha saját célra kell, akkor nekem kellene fizetni a benzint és nem vihetem be a városba, csak ott a suburb-ben (külvárosban) ahol laknak. Curfew (takarodó) hétköznap 11óra, hétvégén nincs. Na ezekkel még nem is lett volna problémám, de az a helyzet, hogy a család francia.. Skype-oltam velük, nagyon szépen beszélnek, meg nagyon aranyosnak tűntek, de hát mégsem amerikaiak. Én angolt megyek ki tanulni (többek közt) és nem franciát. Mondta a nő, hogy otthon maguk közt franciául beszélnek és a nagyobbik lány ott előttem is többször szólt az anyjához franciául. Szerintem ez nem fair, és ráadásul a környék ahol laknak, főleg franciákkal lakta terület. Van sok au pair: főleg franciák, németek, de vannak Dél-Amerikából, Dél-Afrikából és Európa más részéről is. Úgy voltam  vele, hogy nem baj, ha otthon keveset hallom az angolt, majd az új barátaimmal és az iskolában bepótolom.. Ezek alapján viszont nagyon nem úgy néz ki, mert tapasztalatból tudom mikor Párizsban voltunk, hogy a franciák nem szeretnek angolul beszélni, sőt, még ha tudnak, sem szólalnak meg. Ja és persze más blogokban is olvastam, hogy a francia au pair-ek eléggé maguknak valók (tisztelet a kivételnek!) és nem nagyon érdekli őket, ha te nem érted mit beszélnek, csak miattad nem fognak angolra váltani…

No.17. (február 27.)

A következő családnak nem volt se esszéje, se képek az adatlapjukon, csak egy emailt írtak, amiből ennyit tudtam meg. Íme :)

Arlington, Virginia. 2és fél éves lány, 4éves fiú + 1 magyar vizsla. A hely miatt és a kicsi gyerek miatt nem is volt szükség több infóra. Írtam nekik, hogy köszi szépen, de nem.

No.18. (február 28.)

Ez a család egyáltalán nem mozgatott meg, bár örültem, hogy megint jelentkezett valaki. A hely sem jött be és a család sem volt olyan szimpi. Íme :)

Chestnut Hil, Massachusetts. 3éves lány, 4éves fiú, 7éves fiú és 2kutya. A szülők mindketten háziorvosok, de rugalmas munkaidővel. A fiúk 14.30kor végeznek, a kislány háromszor jár előkészítőbe egy héten, de csak délig. Van egy 3szobás lak Cape Code-on, ahová évente négyszer mennek, plusz anyuka családja Californiából való, úgyhogy oda is ellátogatnak évente egyszer. Nem hangzott rosszul, de nem éreztem azt, hogy ők lehetnének a leendő host családom..

No.19. (február 28.)

Ennél a családnál sem láttam esszét, sem képeket a honlapon, úgyhogy én írtam nekik egy üzenetet. Íme :)

Lindenhurst, New York. 5éves hármas ikrek (2lány 1fiú). Anyuka tanár, apuka rendőr. Mindketten Manhattanben dolgoznak. A gyerkőcök 8.30tól 3.30ig suliban, anyuka 6körül ér haza, apuka pedig 12 órázik. Néha szombat reggel is be kellene segíteni pár órát, de csak nagyon ritkán kellene bébiszittelni. Nincs curfew (takarodó). A gyerekeket kellene fuvarozni a suli utáni elfoglaltságokra, ha nincs, akkor csak otthon lefoglalni őket. Skype-oltam anyukával is, apukával is és még a jelenlegi au pair elérhetőségét is megkaptam.

No.20. (március 02.)

És egy újabb jelentkező. Íme :)

Arlington, Virginia. 5éves iker fiúk. Szülők háziorvosok teljes munkaidőben. Az au pair munkaidejéről egy szó sem esett, de nem baj, mert meg sem fordult a fejemben, hogy ők lehetnének potenciális host family számomra. Másnap szőrén-szálán eltűntek a apomról, de aztán jött tőlük egy email. Viszont maga a hely nem tetszett, vagyis Washington és környékére nem szeretnék menni, és a család sem fogott meg.

No.21. (március 03.)

Ez a család is gondolkodóba ejtett (de csak egy kicsit), máris meglátjátok miért. Íme :)

Southport, Connecticut. 12éves lány. Itt igazából 4gyerek van, de csak a 12évessel lenne feladat. Apuka bankár, anyuka egy marketing cégnél dolgozik. Ez mindkettőnek a második házassága és a másik három gyerek 21, 18 és 12évesek. 6szobás, 3fürdőszobás a ház, "színház" szobával és fűtött medencével. Reggel kellene segíteni elkészíteni a kiscsajt a suliba, meg délután mikor hazajön. Hétköznap este 11 a curfew (takarodó) és fel volt még sorolva néhány szabály, kikötés, ami nem igazán volt szimpi. Hiába a fullos ház és környezet, hiába a könnyű munka, ha nem érzi azt az ember, hogy tudna együtt élni velük..

No.22. (március 04.)

És egy újabb család. Íme :)

Washington, DC. 2éves fiúcska. Mindkét szülő diplomata és utaznak is a munkából adódóan. Az elmúlt 3évben Isztambulban laktak, és most 2évre visszaköltöztek a fővárosba. Külön kis apartman rész lenne az au pairnek mindennel felszerelve. A kisfiú augusztus végétől minden nap előkészítőben lenne 8.30tól 3.15ig, a szülők pedig 19.00körül érnek haza. Ez sem hangzik rosszul, kivéve, hogy nem akarok Washingtonba menni.

No.23. (március 05.)

És a következő jelölt. Íme :)

Wilton, Connecticut. 10éves fiú, 6éves fiú és 4éves lány. Apuka portfólió menedzser egy bankban, anyuka pedig egy informatikai piackutató cégnél dolgozik. 4szobás, 2,5 fürdőszobás házban az au pair szobája a másodikon, laptop jár a szobához és közös fürdőszoba a gyerkőcökkel (akik mellesleg nagyon cukik a képek alapján). A legidősebb 7kor elhúz- a másik kettő akkor kel- és 14.30kor jön a busszal. Szokásos reggeli teendők után, a középsőt elvinni 8.20ra a buszhoz, majd 16.00kor érkezik. A kislány háromszor fél napot jár előkészítőbe, aztán ebéd otthon és egy kis szunya. Annyira nem hangzik szörnyen...

No.24. (március 05.)

Nos a következő családnak nagyon szomorú története van :(

Alexandria, Virginia. 3éves lány, 5éves lány + 2macska, 1kutya. Szóval az a szomorú dolog történt a két kislánnyal, hogy elveszítették a szüleiket. Mindkettőt :( Így a nagynéni vette magához őket. Két tündéri, gyönyörű szép kislány. Szóval „anyuka” (a nagynéni) európai történelmet tanít egy középiskolában és karate-t, a másik „anyuka” pedig menedzser. Bizony, jól látjátok, 2 „anyukája” van a lányoknak, ugyanis egy meleg párról van szó. De nem ezért mondtam nekik nemet. Nagyon aranyosnak tűntek a képeken és a bemutatkozó levelük is elég megnyerő volt, viszont kicsik a gyerekek, Washington mellé nem akarok menni és nem elenyésző tényező a háziállatok száma sem..

No.25. (március 06.)

Na és akkor, íme az uccsó versenyző :)

Wilmette, Illinois. 6éves ikerlányok. Nagyon nem eresztették el a bemutatkozást, mivel sem esszé, sem képek nem voltak az adatlapjukon. Egy rövid emailt kaptam tőlük csupán, amiből ennyit tudtam meg: május elejétől keresnek valakit a 6éves ikerlányaik mellé és Chicago egyik külvárosában laknak, valamint, hogy beszélnének velem, ha engem is érdekelne a dolog. Chicago-ról sok szépet hallottam és olvastam, de a korai indulás nem igazán stimmel az én terveimmel.

xoxo E