Start

Na szóval, kezdeném az elején. Tavaly február óta tudatosan készültem erre a lépésre, attól a pillanattól fogva, hogy tudomást szereztem a programról. Rögtön összeállt a kép a fejemben: hogy mit akarok, merre akarom, és mikor akarom. Az utat pedig a ’mikor’-ig, hogyan fogom megtenni. Mivel mindig is vágytam Amerikába, - és ugye valljuk be a mostani helyzetet tekintve nem valószínű, hogy valamikor is lesz annyi pénze az átlag ember lányának/fiának, hogy megengedhessen magának egy ilyen jellegű utazást/nyaralást,- azt hiszem ez a legjobb, legegyszerűbb és nem utolsó sorban legális formája a dolognak. Hogy ne csak turistaként juss el olyan helyekre, amikről álmodtál (ha egyáltalán a pénztárcád engedi), hanem igenis részese legyél egy olyan világnak, kultúrának, ami merőben eltér a mi kis (szegény) megszokott magyar mindennapjainktól. Rengeteg blog-olvasás, tervezgetés, utánajárás, emailezés, decemberben jelentkezés, dokumentumok beszerzése/felöltése, videó szerkesztése, jó adag idegbaj, interjú, stb. után február 1-jén megjött az áttörés! Avagy megkaptam az emailt, mely szerint bekerültem a programba és már csak várnom kell a leendő host családok (fogadó családok) jelentkezését! Juhuu! :) Épp telefonon beszéltem, mikor megláttam, hogy ott van hát amire úgy vártam! Megvolt a nagy öröm-boldogság, hívtam tesómat, anyáékat, hogy nekik is elújságoljam. Na és akkor kezdtem el betojni. Addig szerintem bele sem gondoltam az egészbe, mert ugye tavaly óta elég távolinak tűnt ez az időszak, de most, hogy felgyorsulnak majd az események, minden más lesz. Éreztem, hogy jönnek az álmatlan éjszakák, a forgolódás, az agyalás (ez az aminek mestere vagyok :) ) és a nap minden percében a neten lógás, csekkolni az emaileket.. Addig mondhatni túlságosan is nyugodt voltam, minden olyan egyértelműnek tűnt: mindig is vágytam Amerikába, látni azt a sok gyönyörű helyet, most meg ugye itt van a lehetőség, ami adódott, hogy tudjak is tenni érte. Hát megragadtam!

Mivel mondhatni „régi motoros” vagyok már az au pair „szakmában” (több mint 3év áll mögöttem Londonban), igazából nem nagyon lenne okom félni, mert tudom miről szól ez az egész. De! Minden host család más. És mégis mind egyforma. És persze tökéletes nincs. Kivéve a saját családunk, akiket otthon hagyunk..! Szóval igenis izgulok, kombinálok és hasonlítok, de úgy vagyok vele, hogy Amerika miatt még utoljára bevállalom..

xoxo E