2012. július 20., péntek

Visa

Mióta megvan a család és sínen a dolog, azért sok minden történt. Megpróbálom összefoglalni a dolgokat. Bajban leszek, mivel az előző bejegyzéseket már korábban megírtam, most viszont vissza kell emlékeznem, mikor, mi és hogyan történt. Úgyhogy elnézést mindenkitől, ha kicsit összevisszaság lesz a vége. Ja, és ígérem, nem lesz ám minden bejegyzés olyan ’képtelen’, mint az előzőek :)

Szóval meglett a match, de még jó sok teendő várt rám. Kezdve azzal, hogy Visa pack, ami március 14.-én meg is érkezett. Mivel én még június 23.-áig Londonban dolgoztam, így anyukám volt a jobb kezem, és intézett nekem mindent otthonról. Mint mindig! :) Tesóm látogatóban volt otthon május elején, így ő visszafelé elhozta nekem. Na hát én rengeteg papírra számítottam, ehelyett egy elég vékonyka borítékot kaptam. Szerencsére a DS160-as űrlapot interneten kell kitölteni, így csak a DS2019-es nyomtatvány és a SEVIS díj befizetéséről szóló igazolás érkezett, valamint egy útmutató a DS160-as kitöltéséhez. Ezeket nézegettem, olvasgattam, emésztgettem, majd 2héttel hazaindulásom előtt kezdtem hozzá az internetes kitöltéshez. Elég érdekes kérdésekre kellett választ adni – sokszor meg is mosolyogtam -, fényképet kellett feltölteni és a fuvarlevelet kitölteni. Aztán éppen hogy csak elküldtem magamnak a végeredményt emailben, a laptopom megadta magát. Méghozzá úgy, hogy azon nyomban kikapcsolt. Óriási mákom volt, hogy sikerült továbbítani, mielőtt minden sötétségbe borult. Megjegyzem az előtt pár héttel - már utána sem merek számolni hányszor - újra kellett telepítenem a gépet, skype-on keresztüli utasítások segítségével, és akkor is azt csinálta, hogy a telepítés kellős közepén fogta magát és kikapcsolt. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogyan a szoba egyik végéből a másik falának hajítom a drágaságomat. Jelentem, nem így történt. Most még minden erejével kitart a drága, és remélem így is fog maradni. Eközben anyukám otthon befizette a vízumdíjat, majd telefonált a nagykövetségre időpontért. Június 25., 8:15., Bp. Szabadság tér 12. Kicsivel 8óra előtt odaálltam a recepcióhoz a sorba, miután beengedtek, jött az átvizsgálás. Ezután sorszámhúzás, majd egy fiatal lány átnézte a papírjaimat és beküldött várakozni. Aztán vártam, bámészkodtam, izgultam, ahogy kell, és kiszúrtam, h van egy bazi nagy TV a falon. Na, mondom magamban, amilyen szerencsém lesz, tutira akkor fogják bekapcsolni, mikor én következek és majd tutira ahhoz az ablakhoz hívnak, ami a TV alatt árválkodik. Tudni kell rólam, hogy rettentő süket vagyok. Na nem szó szerint, csak mikor bambulok, pl. nem hallom meg a telefoncsörgést. Tesóm szokott ezen mindig kiakadni, hogy hogy lehet valaki ilyen süket. Telefonálni egyenesen utálok, főleg idegen nyelven, mert biztos, hogy akkor kezd el recsegni a vonal vagy van valami háttérzaj, és akkor megőrjít, hogy ezerszer vissza kell kérdeznem. Gondolom, kitaláltátok: természetesen miután bekapcsolták a TV-t, pár perc múlva szólítottak is a 2. ablakhoz, ahonnan Dolby Surround-ban kaptam a természet hangjait Amerikából. Aranyos nénike, aranyos Edina, mosoly, mosoly, papírellenőrzés, itt a piros hol a piros,  ujjlenyomat levétel, majd várakozás a konzul bácsira. Ugyanazzal a sorszámmal rövid időn belül ismét szólítottak. Angol interjúra készülvén angolul köszöntem, hogy ’Good morning’, mire a konzul bácsi, szinte ugyanabban a minutumban köszöntött ’Jó reggelt’-tel. Nagyon mókás pillanat volt, meg is mosolyogtuk, majd angolul folytattuk tovább. Kérdezte, hogy hova megyek, minek megyek, hány évesek a gyerekek. Mikor mondtam, hogy 5éves hármas ikrek, akkor felpillantott a lapról és megjegyezte, hogy: az igen, akkor biztos jó móka lesz. Haha. Aztán kérdezte, hogy mit csináltam eddig, mondtam, hogy Londonban au pair-kedtem, majd az utolsó kérdés, hogy végeztem-e valami sulit, én pedig örömmel jelentettem, hogy már réges-rég be is fejeztem. Aztán kimondta az ítéletet: Have fun in the USA, we will send your VISA in 1-3days! Tenk jú veri máccs, aztán megfordultam és óriási vigyorral távoztam, 8:23-kor már anyucikámnak újságoltam a híreket. Szerdán pedig házhoz is érkezett a belépőm az Egyesült Államokba :)

xoxo E

2 megjegyzés:

  1. Szia Edina! :) :) :)

    Én örülök a legjobban a blogodnak!!! :) Nagyon boldoggá tesz, hogy kimentél és várom a mihamarabbi posztot!!! :)

    Millió puszi

    melcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melcsiii :)

      Köszönöm szépen! Írom a történéseket folyamatosan, csak még nincs időm felrakni. De igyekszem. Köszi a kommentet :)

      Puszillak

      Törlés