Dátum: 2012. június 01-06.
Helyszín: London, Edina lak
Guest list: Anyuci és Edit
Végre valahára Anyukám is felült a repülőre – életében először – és meglátogatott tesómat meg engem. Sógornőjével útra keltek, mi pedig megmutattuk Londonból, amit csak lehetett. Nálunk aludtunk, mivel az én host családom épp Mallorcán süttette hasát. A főhadiszállás az én szobám volt, ott mindannyian kényelmesen elfértünk. Péntek éjfél után szedtük össze őket a buszállomáson, majd hazakocsikáztunk. Másnap aludtunk kicsit tovább, de dél körül nekiveselkedtünk és irány Camden Town. Ez volt a kedvenc városrészem, imádtam, úgy, ahogy van. Mindenkinek tetszett és hát az egyetlen olyan nap volt, amikor nem esett az eső, úgyhogy jól elsétálgattunk, nézelődtünk, szereztünk vásárfiát mindenkinek, stb. Majd üres hasunk jelzett, hogy igencsak elmaradt az étkezés, úgyhogy hazafelé vettük az irányt, és ahogyan azt korábban megbeszéltük, megvacsiztunk a church pub-ban. Ez kérem egy régi templom, amiből étterem és pub lett kialakítva, a neve pedig: o’neill’s. Szuper kis hely, finom kajával, isteni fudge cake-kel, pénteken élő zenével. Betermeltük az étket, majd távoztunk, mint egy jóllakott óvodás. Otthon kipihentük a szombatot és vártunk tesókámra, aki bébiszittelés után csatlakozott hozzánk.
Mivel Erzsébet királynő uralkodásának 60. jubileumát ünnepelte az ország, rengeteg program közül lehetett választani a hosszú hétvégén. Az időjárást viszont még Bözsi sem tudta megdumálni az égiekkel. Szakadó eső, óriási szél és hideg. Ezzel indítottunk vasárnap reggel. Mi már hozzá vagyunk szokva ehhez, úgyhogy nekünk nem volt meglepő, viszont Anyáéknak nagyon zokon esett. A kabátot alig pár pillanatra vették csak le egész idő alatt, otthon pedig folyamatosan ment a fűtés és kandalló egyszerre. Mivel reggel elég rosszul festett a dolog, úgy döntöttünk, hogy mégsem kívánunk sz@rrá ázni és megfagyni a hidegben, azért, hogy megnézzük élőben a hajó flotta vonulását a Temzén. Biztos gyönyörű volt meg látványos meg minden, de a tv-ből kiválóan közvetítettek minden egyes momentumot, úgyhogy a jó meleg takaró alól követtük figyelemmel az eseményt, így mindent tökéletesen és folyamatosan láttunk. Ezúton is nagyon köszönjünk a tévéseknek, hogy nem hagyták, hogy a helyszínen fagyoskodjunk. Na de, hogy azért ne üljünk otthon és csak azért is bemutassunk az időjárásnak, gondoltam menjünk el legalább egy bevásárlóközpontba. Hál’ Istennek azokban nem szűkölködnek a britek, úgyhogy bevetettük magunkat az egyik Westfieldbe. El is telt a nap szépen, nyugisan, majd este megint ejtőzés otthon.
Hétfőre volt betervezve a komplett városnézés. Én voltam az idegenvezető. Megszámolni sem tudom már, hány alkalommal mutattam meg a várost. Mindig volt valaki, aki új, aki látogatóba jött, vagy csak még nem volt rá ideje, hogy megnézze, amit kell. Mondtam is, hogy legközelebb már idegenvezetői díjat számolok fel :) Szóval reggel nyakunkba vettük a várost és egészen este 10-ig egyfolytában meneteltünk. Minden nevezetességet sikerült megnézni, kivéve a Buckingham palotát, mivel már el volt barikádozva az esti jubileumi koncert miatt. Na ami nép ott volt már délután 3körül… egyszerűen hihetetlen. A palotához vezető út lezárva és hömpölygő tömeg. Minden talpalatnyi helyet betöltöttek, sőt láttunk kisgyereket hálózsákban, többeket sátorral, kis kemping szettel és a jó ég tudja mivel készültek még az esti koncertre. Rendesen bevackolták magukat, az tuti. Minden piros-kék-fehérben pompázott és mindenki ünnepelt. Mi meg róttuk a kilométereket... majd 9körül megpihentünk a Hyde parkban és néztük a koncertet egy darabig az óriáskivetítőkön. Eszméletlen, ahogy az angolok tudnak ünnepelni és imádni a királynőjüket.
Keddre csak shopping maradt. Talán az összes nap közül a legkimerítőbb. Aki volt már Londonban és ismeri a Primarkot, akkor az azt hiszem tudja, mit jelent ott vásárolni. Élet-halál harc, komolyan mondom. Főleg az Oxford Street- i létesítményben. Az az embertelen tömeg, ami minden alkalommal fogad… sokszor úgy érzem már, hogy tömegiszony kezd úrrá lenni rajtam. De hát annyi sok szép olcsó vásárfiát talál ott az ember, hogy lehetetlen kihagyni :) És akkor a többi boltot már meg sem említeném, de rendesen bejártuk az angol Váci utcát, annyi szent.
Mivel a keddi egész napos portya alkalmával nem sikerült mindent beszerezni, így még szerda délelőtt is felkerestünk egy másik plázát, ahol egészen véletlenül (véletlenül, mi? :) ) volt Primark - ami kevésbé volt zsúfolt - és néhány jobb üzlet és pótoltuk a hiányosságokat.
A National Express busz a reptérre csak délután 3kor indult, így volt idő mindenre, egyedül én izgultam a két asszonyság helyett is. Megvolt a bepakolás, aztán pattantunk a kocsiba és 10-15percbe sem telt, mire odaértünk. Ki is röhögtek, hogy na ezért kellett annyira sietni? Majd fájdalmas búcsút vettünk és a busz már el is tűnt…
Ijjaj, de nagyon jó volt az a kis látogatás! Csak rövid.. Voltak sztorik, cituációk :), sok-sok mesélnivaló a családnak.. Amíg otthon voltam is sokszor felemlegettük pl. a buszon démonaival küzdő piás nőt; azt a gyönyörű, puha ajkú fiút, akivel egymás utáni napokon ugyanazon a buszon találkoztunk; a Sport Direct-es ki fingott be esetet, és még sorolhatnám. Feltöltődtünk tesómmal rendesen az alatt az 1hét alatt. Örültünk, hogy legalább az egyik szülőegység meg tudott minket látogatni! De mondtam Anyukámnak, hogy akkor megnézte, hogyan is működik ez a repülősdi és hamarosan jöhetnek ide is látogatóba, de akkor már Apucival együtt! Igaz Anya???! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése