Otthon és készülődés

(Tudom, már szívesebben olvasnátok az itt eltöltött napjaimról, de sajna még mindig nagyon el vagyok maradva azok szerkesztésével. Viszont nem akarlak addig sem olvasnivaló nélkül hagyni benneteket, úgyhogy sorban rakom fel a már korábban elkészülteket.. )

Kerek 4hetet töltöttem otthon, London után és Amerika előtt. Nagyon jó volt végre kipihenni a 3,5 évet és nekikészülni a következő egynek. Alig vártam már, hogy végre megölelhessem a családomat, találkozzak a barátaimmal, ugyanis legutóbb karácsonykor voltam otthon. Persze már előre be volt tervezve fodrász, körmös, fogorvos, ilyen-olyan találka, stb., és most még időm is volt mindenre. Mondhatjuk.. haha

Budapesten indítottam a pihenést, drága Nóci barátnőmnél. Kellemest a hasznossal alapon, mivel onnan mentem a nagykövetségre a vízumot intézni. Általában csak 1éjszakát tudtam maradni idő szűkében (1hetes szabadságaim voltak), és most ajjj de jó volt az egész hétvégét velük tölteni… Ettem finom hazait, ment a duma reggeltől estig és még strandolni is voltunk. Nagyon szuper volt! Majd 2 hét múlva barátnőm jött hozzánk látogatóba és a megint csak rengeteg duma után, elvegyültünk a Zoárd-napi sokadalomban..

Lovasbemutató

Levente, a suttogó

Itt a finom kenyérlángos :)

És a vasaló alatt sült husi :)

Rögtön az első héten már letudtam a körmöst, majd fodrászt. Istenem de jó volt, végre rendben volt a kezem is meg a fejem is :) Majd jött a tetoválás. Kozmetikai tetkó csak. Már 4éve kitetováltattam a szemöldököm, de mostanra úgy kikopott, hogy nem akartam szemöldök nélkül belépni az államokba. (haha) Úgyhogy eldöntöttem, megcsináltatom még egyszer. Megmondom őszintén, legelső alkalommal nem fájt ennyire, mint most, de ahogy mondják, a szépségért meg kell szenvedni. Edit barátnőmmel és Anyukámmal egyetemben vállalkoztunk a kínszenvedésre. Egymást váltottuk a székben, Edit-én-Anya. Anyának ez elő szülinapi ajándék volt tőlem, és bevállalta :) Én rá 2hétre mentem korrekcióra, mivel idő szűkében, máshogy nem volt kivitelezhető. Folyt a könnyem rendesen.. Alig, hogy begyógyult volna a seb, máris ráütnek újból ugye… hát nem volt kellemes.

Következett a fogorvos. Tudni kell rólam, hogy én nagyon besz@ri vagyok a fogorvosnál. Na jó nem csak ott, de mikor megérzem azt a szagot a rendelőben, ááááá.. Szóval nem fáj semmi, mivel érzéstelenítőt kapok meg minden, de én képes vagyok úgy beijeszteni saját magam, hogy az eszméletlen. Pláne most, hogy úgy döntöttem új fogorvoshoz megyek. Végül nem bántam meg, de annyira izgultam, hogy még bemutatkozni is elfelejtettem. Azért döntöttem úgy, hogy új fogorvoshoz megyek, mert 1. közelebb volt, mint a régi doki, 2. arra számítottam, hogy majd az összes spórolt pénzem a fogorvosnak kell adnom, és így legalább az utazási költséget megspórolom, 3. csupa jót hallottam róla, és mivel fiatal dokiról van szó, reméltem, hogy a pályájuk elején még törekednek a legjobbra. Szóval először még csak felmértük a terepet, hogy mire is számítsak (én persze már a legrosszabbra gondoltam, hogy tuti lesz vagy 6-8 fogam, amit tömni kell), de végül csak egyetlen egy fogam volt rossz, amiről tudtam, hogy tavaly óta elmaradt. Nem akartam elhinni, főleg, hogy tudom, hogy mennyi sok édességet adagolok magamba.. másik részről meg, egyből jobban álltam anyagilag :) Akkor nap leszedte a fogkövet és megbeszéltük a tömést másnapra. Én, amikor kimondta, hogy „van egy kis fogkő, azt leszedjük gyorsan”, már akkor befeszültem a székben. Amint végeztünk, felpattantam, köszönöm szépen, holnap találkozunk, és uccu neki. Majd kint Anyukám megkérdezte, hogy mennyibe került a fogkőlevétel. Egy pillanatra megálltam, hogy tessék??, hát én azt ugyan meg nem kérdeztem! Erre elkezdtünk röhögni, hogy nem igaz milyen lüke vagyok. Mondtam, hogy vissza nem megyek, az már nagyon égő lenne, de majd másnap szépítek a dolgon, és megmondom a fogdokinak, hogy „igaz tegnap nem kérdeztem meg, hogy mennyivel tartozok, de gondoltam mivel ma úgyis jövök, majd egybe lerendezzük.” A másnapi fogtömés egyáltalán nem fájt, még az érzéstelenítés sem, ilyen észrevétlenül még soha nem tömtek be fogamat. Ennek ellenére persze úgy feszítettem magam a székben, hogy a doki többször megkérdezte, hogy fáj-e vagy érzékeny-e a fogam, amiért így izgulok. Na jó azt, már nem is kellene megemlítenem, hogy a 9éves keresztlányom volt előttem és ő olyan vígan ült be a székbe, hogy hihetetlen. Erről ennyit.

Anyajegyet akartam még leszedetni, de végül meggondoltam magam, mert olyan rekkenő hőség volt végig, hogy mondom én bizony nem fogok szenvedni 2hétig. 27éve van ott a hátamon, még kibír 1-2évet, úgyhogy sikeresen lebeszéltem magam róla. De tényleg basszus, olyan hőség volt, főleg nekem, aki a 15fokból érkezett haza a kb. 40-be. Egész idő alatt csak páhogtam, alig bírtam állni, állandóan le kellett feküdnöm, mert a szívem úgy beindult, hogy egyszerűen nem bírtam talpon maradni. A Tisza mellett lakunk és kocsival 10perc lemenni a partra, de kb. 3szor jutottam le napozni, fürdeni. Arra nem bírtam magam rávenni, hogy legalább a parton feküdjek, és talán eltüntethetném a londoni színemet..

Július 7-8-án Apukámnak osztálytalálkozója volt és hogy ne üljek otthon egyedül, elmentem velük. Amit nem is bántam meg, mert nagyon jó volt. Az egyik osztálytársnak van egy kastélya, és oda invitálta meg néhányukat. Általában az osztály magja, minden évben megtartja ezt a középiskolai találkozót. Szóval a mostani helyszín Bánhorváti volt, a szállás pedig a Platthy kastélyban. Gyönyörű, csendes, falusias környezet fogadott minket. Finomakat ettünk, láttuk az egész birtokot, simogattunk lovakat, voltunk lovas kocsikázáson is és hát nem utolsó sorban megtudtuk a kastély történetét is. A kastély gyönyörűen berendezett, nagyon jó állapotban van. Több száz képet készítettem természetesen. Végig jókat beszélgetett a banda, mindenki nagyon jól érezte magát. Egy sztorit, muszáj megosztanom veletek. Az alkalmazottak mesélték, hogy mikor néhány hónapja leégett a krasznahorkai vár, akkor valami fura dolgot tapasztaltak. Valószínűleg szellem járt a kastélyban. Bizony! Ketten hangokat hallottak a földszintről, olyat mintha valaki rakott volna a tűzre (márciusban??!), majd egyértelmű lépteket a lépcsőn. Azt hitték az egyik munkatárs az, de mivel senki nem válaszolt, elindultak dolgukra és gondolták nem hallja, majd jön. Aztán mikor látták, hogy a munkatárs éppen velük szembe jön a konyhából, nem pedig a földszintről, mindenki megijedt, hogy úr isten, akkor ki járkált lent. Azt hitték betörő, de mivel semmi jelét nem látták betörésnek, nem tudták megmagyarázni a hallottakat. Állítólag egy Karolina nevű nő szelleme jár a kastélyban, de úgy vélik, talán más szellemek is csatlakoztak hozzájuk a krasznahorkai várból.. Mindezt éjfél körül mesélték el. Gondolom, kitaláljátok, hogy nem ez volt a vicces része a dolognak. Meg abban a pillanatban igazából az egész nem volt vicces. Na nekem sem kellett több, akkor megmondtam, hogy Anya, vagy te jössz vagy én megyek, de ma este egy ágyban alszunk az ’hót ziher’ :) Sőt mi több megengedem, hogy te legyél a kis kifli, mert nincs az az isten, hogy én szélen aludjak. Ja igen, majdnem elfelejtettem, hogy a szellem sztori előtt, kimentünk az egyik osztálytárs lányával az udvarra kicsit levegőzni, és a bejárati ajtó körül - belül természetesen - ugrált legalább 3-4 béka és mikor kinyitottam az ajtót egy sikló tekergőzött ott, majd hirtelen eltűnt. Ááááá, a szellem sztorihoz hozzácsatoltam a látottakat és egyértelmű jelnek véltem: megjelentek a hüllők, tuti itt vannak a szellemek is. (Épp kapóra jött, hogy akkor kezdtem megint előröl az Odaátot. Néha rámjön, hogy újranézek teljes sorozatokat :P Egyből intézkedtem: ide nekem a sót meg mindenféle vasszerkezetet, az majd elűzi őket XD ) Úgyhogy szemernyi kétség nem volt afelől, hogy nem fogok egyedül aludni. Tetőzte a dolgokat, hogy mielőtt elmentünk anyával zuhanyozni, én behúztam minden függönyt a szobában és bezártam az ajtót, ami egy kis elmélkedőbe vezetett. Mikor visszajöttem, az ajtó nyitva volt. Mondom Apának, te nyitottad ki? Ő nem. Mondom, ne szívass, én bezártam mielőtt zuhanyozni mentünk. Márpedig nem ő nyitotta ki. Mondom f@sz@, akkor Karolina itt járt. Befeküdtünk az ágyba, de a félelemtől nem tudtunk elaludni, röhögtünk egyfolytában. Olyan meleg volt, mint egy szaunában, de én nyakig betakaróztam, minden lehetséges millimétert körülöttem betömködve a takaróval. Majd mikor már kezdtem volna elaludni, Apukám drága olyan hangos szuszogással volt, hogy a plafon kialakítása miatt (olyan boltíves volt) a szoba egész furán vezette a hangokat és teljesen úgy hallatszott, mintha valaki a fejemnél állna, és a fülembe szuszogna. Úgy szorítottam a szemem meg persze Anya kezét, ahogy csak bírtam, a szívem meg majd kiugrott a helyéről. Majd hallottunk valami iszonyat fura, meghatározhatatlan hangot. Anya kérdi hallottad? Mondom hallgass, hallottam hát. Majd elkezdtünk röhögni kínunkban. Aztán az éjszaka közepén meg, annyira melegünk volt már, hogy megbeszéltük akkor fordulunk egyet óvatosan, erre Anyuci megrúgta azt a vaskondért az ágy mellett én meg majd’ infarktust kaptam. Utána észrevettük, hogy valahogy az ágy közepén fekszünk, valószínűleg az én hibámból, mert annyira féltem, hogy csak beugrottam az ágyba, félbehajtottam a párnát és mozdulatlanul feküdtem. Gondolom, nem kell mondanom, hogy egy percet nem aludtam. Még egy éjszakát nem bírtam volna ki.

Platthy kastély

AZ ÁGY :)

AZ AJTÓ, amit elvileg bezártam..

Sanyi, csacsi, csacsi, Sanyi :P

Családi kripta

Rendesen kifosztották..

No komment :)

Az állandóan harangozó templom, amitől majd' megsüketültünk

Még egy említésre méltó részlet: Edit barátnőm megajándékozott engem – mondhatni búcsúajándék gyanánt – egy thai masszázzsal. Még soha életemben nem voltam thai masszázson, sőt semmilyen más masszázson sem, szóval nagyon örültem neki. Főleg, hogy együtt mentünk. Te jó ég, milyen szuper volt! El sem tudom mondani. Annyira felfrissültem, telítődtem energiával, boldogsággal, hogy csúcs. Még egyszer nagyon szépen köszönöm!!! Hiányoztok!

Ezeket a momentumokat tudtam kiemelni a sok közül, de a többi meg pont azért volt jó, mert nem volt benne semmi különös, „csak” végiglátogattam a rokonságot, barátokat, mindenkivel próbáltam minél több időt eltölteni, de hát tudjuk, mennyire kivitelezhető. Voltam a Tisza parton, voltam szülinapot ünnepelni, megvásárolni az utolsó dolgokat is, elintézni az utolsó papírokat is, és a többi és a többi…

Szóval csodás 4hetet tölthettem otthon! Köszönöm mindenkinek a biztatást, és hogy velem együtt örültetek, izgultatok! Nagyon hiányoztok mindannyian!!!

xoxo E